Zecheni Frank országbíró - Egy szörnyű aratás napja, 1402
Paloznak temploma
Paloznak temploma
Zecheni Frank országbíró szépen leírta az eseményt, ítéletlevelében, melyet Visegrádon adott ki 1402. november 19-én, és amelyet számára a Fehérvári káptalan és keresztes konvent Zala megyei okleveleivel igazolt 1402. augusztus 22-én.

Az ítéletlevél szerint Ayka-i Pál fia Péter, s ennek fia, Miklós diák, továbbá Hydegkuth-i Farícasius fia Bereck Jár-i Nikolas fiaival együtt, Kuesdi Péter, Fyredi Nikolas fia László valamint Simon fia Anthony, Tot Emeric és Gerardo a fent említett Aykaból, János, Patkoló István júl. 7.-én tizenegy Ayka-i jobbágyukkal, köztük Zakalos dictus Balázzsal, 33 Arach-i jobbágyukkal (elpusztult, ma Balatonfüred része), köztük Tot dictus János fiaival, Iwanfya dictus Antallal, Bereck és Pál villicusokkal, Sypus dictus Bereckkel, két Fyred-i jobbágyukkal (ma Balatonfüred), akik közül az egyik Chypelleus dictus Pálnak a fia, egy Chopak-i és öt Kwuesd-i jobbágyukkal és másokkal, ugyanannak Péternek a családjával és cinkosaival, lovakkal és gyalogosan a fent említett Arach, Ayka, Jaary, Hydegkuth és Keuesd birtokokból (elpusztult település, ma Csopak része) erejükkel és előre szegezett lándzsákkal ellenségesen és tömegesen Chopak és Palaznok nevű birtokaira törve, István fia János fiai, György, Benedek, Péter és Jakab nevű Palaznoki jobbágyait terményeik betakarítása közben, gyalázatos módon, amikor dolgoznak és fegyvertelenek, kivont kardokkal és lándzsaszúrásokkal kegyetlen kínzások között megcsonkítva megölték, ezeknek és más jobbágyoknak az aratásnál segédkező feleségeit és leányait, amikor a vetés megsemmisítése után a lármától megrémülve és pólyás gyermekeiket elhagyva Palaznok felé menekültek, a lovak szügyével agyongázoltatták, a gyermekeket lovaikkal agyontapostatták, több jobbágyot pedig fenyegetések közt meg akartak ölni.
Csopak középkori temploma, ma
"Csonkatorony"
Csopak középkri temploma, ma "csonkatorony"
Csopak középkri temploma, ma "csonkatorony"
Történetünk az Úr 1402. esztendejében esett meg, a Zala vármegyei Csopak és Paloznak vidékén, a mai Veszprém vármegyében. Napjainkban azt hinnénk, egy aratás békésen telik, illetve telt még abban az időben is, amikor az emberek gép nélkül végezték.

Így gondolhatták 1402. július 07-ének hajnalán is, amikor István fia János és fiai, György, Benedek, Péter és Jakab nevű Palaznoki és más jobbágyok az aratáshoz készülődtek. Elindultak a Csopak és Paloznak közötti földekre a termények betakarítására. Velük tartottak az asszonyaik, akik segítették őket az aratásban, és ellátták őket. Mivel gyermekeik nem maradhattak volna egyedül otthon, őket is elvitték. Nem is gondolhatták, hogy nem is olyan messze egy szörnyű tettet eszeltek ki ellenük.

Ezen a napon Ajkáról elindult Pál fia Péter, s ennek fia, Miklós diák lóháton, akik előtte egy összeesküvést szőttek, és Ajkáról, Hidegkútról, Járról, Füredről, Kövesdről és Csopakról is csatlakoztak hozzájuk. Hogy mi volt a cselekmény előzmény, nem tudhatjuk, kár is lenne boncolgatni.

Sokan voltak ugyan, de sokan voltak az aratók is. A terv része volt, hogy az ellenfelek fegyvertelenek legyenek, és a támadás meglepetés szerű legyen. És reggel elindultak.
MCBUBU.HU Kaszás Zsolt - Egy szörnyű aratás napja - Zecheni Frank országbíró ítéletlevele alapján 1402.11.19. - Fordította: Mátyausz Elemér, Zsigmondkori oklevéltár II.
Később per volt az ügyben, és az írás szerint az alperesek ártatlanságukat hangoztatták, a párbajt azonban, amelyet a káptalan a Zala megyében tartandó közös tanúvallatással együtt felajánlott, nem fogadták el.
Ennélfogva a fehérvári keresztes konventet utasította, hogy Szt. Mihály nyolcadán (október 6.) Chopak és Palasnok birtokok szomszédai körében hallgassa ki a tanúkat és arról nyolcad napra tegyen jelentést a királynak. A konvent jelentése szerint a káptalan javára sokan vallottak, az alperesek azonban nem jelentek meg.
Mivel a királyság szokásjoga szerint, hogy minden esetet közös vizsgálat útján hagyjanak jóvá, e két cikk egyikét, nevezetesen párbaj vagy eskütétel útján vizsgáljanak, a felperes káptalan pedig az esküt választotta, ítéletében elrendeli, hogy a káptalan tagjai, a prépost, a lector, a cantor, a custos közül az egyik a fehérvári keresztes konvent előtt vízkereszt nyolcadán (1403 január 13.) százötvened magával tegye le az esküt, hogy az alperesek elkövették a hatalmaskodást, a konvent jelentését pedig nyolcad napra mutassák be.
Nem tudhatjuk biztosan, de valószínűleg a történet folytatása a fehérvári káptalan 1403. február 03-án kiadott oklevele, mely szerint előtte Ayka-i Pál fia Péter és gyermekei, Miklós, Péter, Katalin átadnak Hydegkuthi Farkasius fia Berecknek Arach nevű birtokukon, viszonzásul a zalamegyei Nemethpahy és Keuesd birtokokon levő részeiért, amelyeket, miután minden jogával és bevételeivel megkaptak tőle, a veszprémi káptalannak átengedtek négy megölt jobbágya fejében.

Egyszersmind kötelezik magukat, hogy Magyare nevű birtokukon (Arács mellett - Mindkét település a török időkben elpusztult, Arács ma Balatonarács néven Balatonfüred része) minőségre, nagyságra és értékre azonos másik két népes és fél puszta sessio-t adnak át neki, ha az Arach-on levőket nem tudnák számára biztosítani.

A folytatást, és a konkrét ítéletet sajnos nem ismerjük, de nem mindig telt egy aratás békésen.
Kövesd (Balatonkövesd) középkori templomának romja
Kuesd (Kövesd, Balatonkövesd) középkori templomának romja