Sütő Krisztián: Vándorútra fel! A bedegei ötvösmester
Hétágra süt a nap. Úton vagy ismét. Pápa városán túl az Öreg-Séd hídját elérve balra fordulva, dombtetőre érsz. A látóhatárt délről a bakonyi hegyek övezik a távolban, előttük kőtoronyként az ugodi kilátó kacsint rád. Megérkeztél. Hiszen a közeli mezők szelíden futó lankáin barátságosan integetnek a Gróf Eszterházy Károly Közösségi Régészeti Program résztvevői. Barátként üdvözölnek. Vártak már. Köréd gyűlnek, pihenőt tartanak és hosszan kortyolnak kulacsaikból, a rekkenő hőségben szomjukat oltván. Órák hosszat fel alá járva, lengettek eddig türelmesen és kitartóan. Detektoraik, fémkereső műszereik szép hangokkal jeleztek számukra nem egy, különleges, a földben évszázadok óta lapuló leletet. Most ezeket veheted szemügyre, miközben a múzeum részéről itt levő, a keresést felügyelő régész szakavatott véleményét mondja el a látottak alapján. Mint mindig, akadnak rejtélyek most is. Mindmegannyi lelet középkori. Van egy látszólag jelentéktelennek tűnő, girbegurba szegecselt drótdarab is köztük. Több gyűrű is előkerül. Csodásak. Javarészt azonban lapos, feliratos, mintázott míves darabok és töredékek járnak kézről kézre... Virágot, keresztet, madarat ábrázolnak a veretek. A legnagyobb szintén bronzból készült. A társaság nagy ámulatára ennek a közepén szakáll nélküli, markáns, elálló fülű figurát ábrázol. Bal kezét áldásra emeli, másik kezében befelé hajló botot tart. Egyházi személyről van szó! Palástot és süveget visel. Palástján a keresztekkel díszített keskeny, T-alakú szalag!!! Érseki ismertetőjegy!!! Jobban szemügyre véve peremén levő feliratot vesznek észre. Megpróbálják kibetűzni. S.SM betűk alsó része olvasható eme sorrendben???
A falubeliek itthon, magyarosan Szemöcs névvel illették, a latin nyelvezet távol állt tőlük. Általában kora hajnalban már talpon volt, sürgött forgott műhelyében, majd leült és precízen vésett, fúrt, faragott. Délebéd után pihenőt tartott rendszeresen. Ilyenkor többször felkeresték otthonában, ha ideje engedte, és engedte, az ajtó előtti padon hellyel kínálta rokonait, barátait, és minden jó szándékú, igaz embert. Különösen szívesen látta gyerekkori jó barátja fiát, Bedegei János fia Jánost. Az ifjúvá cseperedett fiatalember jó kézügyességével, szorgalmával kitűnt a többiek közül. Érdeklődő természetű lévén, figyelemmel kísérte Szemöcs mester munkásságát. Megbízhatósága, feddhetetlensége miatt ki is érdemelte idővel a műhelybe való bejárás jogát, Sőt mi több, inassá fogadták! Elsajátította csínját-bínját az ötvösművészetnek, legyen az arany, ezüst vagy bronz. Utóbbi anyaggal szeretett bánni igazán. Vizsgamunkája egyszerű és nagyszerű volt. Szíve választottja számára készíthetett gyűrűt, a környékbeli gyönyörű vadvirágos réteken való sétákon fogalmazódott meg a motívum: virágszirmokkal díszitette végig, körbe-körbe. Bedegei Basó Júliát el is vette feleségül, majd családot alapítottak. Biztos megélhetést nyújtott számára Mestere. Pecsétgyűrűket készítettek a királyi udvarhoz tartozó nemesek, bárók részére, kettős kereszttel ellátva. Precíziós pénzváltó mérleg szerkentyűket is rendeltek tőlük. Mestere útmutatása és felügyelete alatt segédkezhetett egy igazán különleges pecsét elkészítésében… Ugyanis Szemöcs 1257-ben költözött haza végleg. Éppen, mikor is IV. Béla király alkancellárját, Smaragdot kinevezte kalocsai érsekké.
Lelkiismeretesen, tudásának legjavát nyújtva az aranyműves mester nagy megbecsülésnek tartotta az új érseki pecsét elkészítését. Smaragd ismeretségüknek és barátságuknak köszönhetően őt bízta meg eme munkával. János inas kellő tisztelettel és alázattal fogadta Smaragdot, a megrendelés elkészülte után ugyanis nagy megbecsülés érte: ő adhatta át a pecsétet személyesen a királyi udvarban! A pecsét Smaragdot ábrázolta, immáron kalocsai érsekként, mandula alakú pecsétnyomón. Ő bizony a történetünk elején említett rejtélyes S:SM.: S.(igillum = pecsét) SMAragdi!!! Szemöcs és János békében élhették volna életüket itt, Egyházasbedegén. Műhelyükből került ki még jópár pecsétgyűrű illetve pecsét, jópár verőtő pedig elzárva sorakozott, ha tulajdonosuk elvesztené bélyegzőjét… Különösen kedves volt számára a polcon a sorban az 5., az a téglalap alakú, duplán osztva: gyönyörű virágot illetve stilizált turulmadarat ábrázolt… Azonban… pár évvel később, az 1260-as évek elején, -1263 vagy 1265 júliusában- egy júliusi napon trónviszály előszeleként gyilkosság történt: „Ezután Magyarhonban gonosztett történik, midőn július hóban Smaragd megöletik, a híres főpap szörnyűn lemészároltatik. A kalocsai egyház, ó jaj, megfosztatik atyjától, s a többit így vészek fenyegetik. A papságnak virága, egyházjog doktora istentelen szolgáknak kezétől lett oda! Sirassa őt az egyház!" Eztán belviszály dúl szerte az országban. Majd végül V. István király kerül a trónra, s béke lesz ismét. Az érseki pecsét okafogyottá válván visszakerül készítőihez. Szemöcs a rendelet értelmében maga törte ketté, végleg használhatatlanná téve azt. Ezzel a cselekedettel végleg nyugalomba vonulva, átadta a műhelyét hűséges inasának, az újdonsült János mesternek. Ha ismét kinyitod szemed, tekints körbe, közben támaszt ad vándorbotod, nézd az körötted állókat, a boldog megtalálók arcvonásait. Azonban régi új arcvonásokat fedezel fel! Míg visszautaztál a múltba, újabb látogatók érkeztek a délibábos dombok lankáiról. Mondhatni ultramarin kék szekerükről lekászálódva, hozzád hasonlósan vándorbotjukra támaszkodnak, és téged figyelnek. Ősz halántékuk korukról ad tanúbizonyságot.
Bolla Károly (1956.11.17.-2021.01.29.) emlékére.
mcbubu.hu - Bolla Károly (1956.11.17.-2021.01.29.) emlékére - Sütő Krisztián: A bedegei ötvösmester - 2021. v.1.0
Ha vándorbotodra támaszkodva behunyod szemedet, a látottak alapján elmerenghetsz, képzeleted szárnyán útra kélhetsz. Egykoron épületek álltak a környéken. Emberek telepedtek le ezen a tájékon. A bronz korban kis telep, a Római Birodalom idején pedig villa terült el a domb hajlatában. Eltelt jópár évszázad és… Lent a patak partján vízimalom őrli a környéken megtermelt gabonát. Szelíd, monoton duruzsolása felhallatszik ide, a dombtetőre, az Árpád-korban ide épült falu házai közé is. IV. Béla királyhoz mindvégig hűséges mesterember lakik az egyikben. Megemlékezik róla az Osztrák Ritmusos Krónika is alábbiak szerint, többek között: Aranypecsétes oklevélbe foglalva nemesi címet kapott kora ifjúsága óta mutatott töretlen hűségéért, a tatárjárás idején tanúsított elévülhetetlen szolgálataiért Scemeyn, testvérével Andronikusszal és unokatestvéreivel, Koccsal és Kaszával együtt 1243 január huszonkilencedikén. Ő maga felkerült a királyi udvarba, de szíve mindég visszahúzta szülőfalujába, Egyházasbedegére. Sok-sok éves szolgálat után a királyné ötvösmestere, Scemeyn hazaköltözhetett, de nem vonult nyugalomba végleg. Bizonyos megrendeléseket továbbra is teljesített. A király és a királyné mellett különleges munkával bízták meg az ország más, magas tisztségű elöljárói alkalomadtán. Ragaszkodtak szakértelméhez, alaposságához. Ha kellett pecsétgyűrűket, ha kellett, hitelt érdemlő pecséteket készített. Aprólékosan kidolgozott mesterművek, ötvösremekek kerültek ki kezei közül.