Mangán után is kutattak annak idején Úrkút környékén.
Először a felszinről termeltek, majd a kutatások után a fúrásmintákat megvizsgálva mélyművelésű bányát nyitottak, függőleges aknákat hajtva lefelé,a falu másik felén. Az oldalirányban hajtott vágatok behálózták  10-30 négyzetméter keresztmetszetben, akár 220 méter mélységben a területet.
A közútról jól látható mind a mai napig az 1920-ban épült
ércelőkészítő 1920-ban épült sötétszürke várkastélyszerű épülete. A védett ipari műemlék sokak fantáziáját megmozgatja, hasonlóan a középkorban épült  Fergettyűs várához… amit ma Ika várának neveznek, az erdélyi Csernáton mellett.
A bányászok a  helyieken kívül többek között a Kab-hegyen túlról, Nagyvázsonyból jártak fel. A letűnt szentgáli tanyavilághoz tartozó Tóth-tanyáról hajnalban gyalogosan indulva is érkeztek munkások a reggeli  6.20 órai munkakezdésre. Többségük éveken, évtizedeken keresztül a megbízható szakembergárda megbecsült tagja volt.
Egy  rutin leszállás alkalmával, a szokásos reggeli eligazítás után kiszállt a fenti ’vidékinek hívott’ ötfős csoport az itt használatos liftből, az úgynevezett kasból. Az aknaszállító gépész hagyományosan „Jó szerencsét” kívánva elindult felfelé, most már üresen.
Az éppen  műszakba álló csapathoz tanácsért néhány méter megtétele után ijedten fordult az előttük levő brigád két vájára. Jelentésükre hitetlenkedve ugyan, de vészjelzést adtak le. Pillanatokon belül idecsődült mindenki. A felszinről egyből fordult vissza a szállítóegység is.
„A közeli tárna biztosítása során fölöttébb gyanús alakkal találkoztunk, magával az ördöggel!!! Nem paktáltunk le vele! Ismertek bennünket, nem ijedünk meg a saját árnyékunktól! De most inunkba szállt a bátorságunk! Mit tegyünk?”
A rangidős aknász úr meghökkent. Ördög? Ilyen mélységben? Hogy a pokolba? Meg úgy egyáltalán…?Sokat látott, sokat tapasztalt, de ilyen tipusú  találkozásról még ő sem hallott. A fiatalabbakat egyből felküldte a biztonságos felszinre. Hogy mint néz ki, hol keressük?
„Az egyik régi mellékjárat végén, a hetedik ácsolat gerendája mögötti félhomályban!
Csavaros szarvú, sötétben is csillogó fekete szemű, éjfekete bundájú két lábon álló embernyi magas,patás teremtmény mi lehetne más? ”
Hangzott a már átgondoltabb, de egyáltalán nem megnyugtató  felelet.


Ez a valószínűtlennek számító gyanújukat erősítette meg, még inkább.
Mit tennénk ilyen esetben vajon manapság? Csákányokat, lapátokat ragadva, karbidlámpánkat maximális fényerőre  feltekerve indulnánk befelé a további lehetőségeket hanyagolva?
Keresztet vetve hőseink végül így cselekedtek, ebben az esetben ….Igaz, némelyiküknek izzadt a tenyere, hevesebben dobogott a szíve menetközben...
„Mégsem maradhatunk szégyenben! Ennek a rejtélynek a végére kell járni!” - hangzott bátorításképpen a felszólítás!
Eközben mindenki türelmetlenül várta már a lenti események végkimenetelét a bányamérnökkel az élen: örökkévalóságnak tűnő néhány perc elteltével a  kast a mélybe kérő lámpa kigyulladt a műszerfalon. Személyesen adott engedélyt az ismételt leszállásra.
Majd pedig szinte egyből annak-rendje módja szerint a feljövetelre is! Hatalmas ováció fogadta az épségben előbukkanó bányászokat!
Aztán a  tapsvihar harsány nevetésbe csapott át, hiszen mindenki felismert a foglyul ejtett ördöngős figurában egy fekete rackakost! 
A titok nyitjára is rájöttek egyhamar.
Szemben a külszíni fejtésnek köszönhető Csárda-hegy lenyűgöző őskarsztos sziklavilágával ellentétben, itt néhol a mélyben végbemenő omlások, suvadások miatt a felszínig hatoló jelentős méretű felszakadások keletkeztek. Ezen nyílások egyikén kőszáli kecske módjára ugrándozhatottott volna le  a kosfiú az előtte való nap délutánján az általában elhagyatott tárnáig. Az igazsághoz hozzátartozik, az eddig ismeretlennek számító  mászóútvonala nem volt zökkenőmentes. És nem is önszántából indult el rajta. Vállalkozókedvű rókák, nyestek, pelék és természetesen a denevérek nyomdokain találta magát, mikor egy banális véletlen folytán megcsúszott a peremen. Pedig már olyan szívesen  beleharapott volna a számára oly igéretes, csábítóan zöldellő fűcsomóba, ami majdnem sikerült is neki… Csak a hegymászók használnak  kötelet ereszkedéskor, az állatvilágban nem szokás. Így aztán jópárszor esett, kelt, pattogott a frissen keletkezett pihe-puha földhalmokon.: csodával határos módon  zúzódásokkal megúszta az esést. Csak éppen a végén beszorult két gerenda közé. Szerencséjére éppen ezt a szakaszt vizsgálták át reggel ketten. Így vették észre, természetellenes testhelyzetben. A többi részét már ismerjük a történetnek...

Hogy van-e valóságalapja a fentieknek? Idős bányászok anekdótáznak ilyen esetekről. Megfontolandó -hihetőbb- lehetőség azonban, ha tréfa gyanánt a fiatal, kezdő munkásokat szembesítjük lent egy szakszerűen odaszállított mozdulatlanná tett rackakossal. A trükk hasonló ahhoz, ahogyan tenyerünkön hordozhatjuk a hátára fektetett tyúkot… Meghökkentő lesz, valóságszerű kivitelezéssel, a mélyben a rendhagyó díszletek között a látvány magáért fog beszélni...
A felnőttként immár itt géplakatosként dolgozó Regős Bendegúz ötlete szerint, ismét útjára indulhat egy másféle bakterház.
Mesélnek földkéreghez közeli úgynevezett jövesztéses szénbányászatról is. Ebben az esetben 30-40 méterre is megközelítik a felszint, könnyen besuvadhatnak a tárnák egyes szakaszai…
Lejtaknák is léteznek, a föld /fekete aranyával/, kincsével megrakott csilléket ezeken keresztül húzzák ki drótkötélpályán. Rókák előszeretettel leköltöznek pelékre vadászva,denevérekre egerészve…

Tudnunk kell, az említett veszélyes szakadékokat már régesrégen rekultiválták és a mangánbányát is bezárták véglegesen. Éppen megnyitásának  100.évfordulója előtt. De ez már a nem ide tartozó, szomorú valóság.




mcbubu.hu - Sütő Krisztián - Bányák titka - 2021. v.1.0
web counter