Sütő Krisztián: Kab-hegyi törzsek - Bükkfák
MCBUBU.HU - Sütő Krisztián: Kab-hegyi törzsek - Bükkfák
Szellő sem rezdül. Vihar előtti a csend. Csipp-Csepp. Csipp-csepp. Az éjszaka átvonult özönvizszerű esőzést hozó hidegfront után mindenki könnyezik.

Egyesek élénkzöld leveleikről az anyaföldre küldik csöpögtetve üzenetüket, így borítékolván, mindenki meneküljön ki merre lát! Vannak, kikhez nem jár postás, ők már évekkel ezelőtt elküldték utolsó, egyben az élettől elköszönő levelüket. Végrendeletük volt ez valójában, amiben leirtak mindent az utánuk jövőknek! Ők már akkor tudták! Most magasra emelik figyelmeztetően égbe nyúló száraz águk mutatóujját! Háború közeledik. Mindent elsöprő égiháború!
A Kab-hegy oldalában gyökeret verő rokon bódéi törzs adta tudtukra Szél nagyúr támadását. Ők sem menekülnek sehová. Hová is menekülnének! Helyt akarnak állni, ahogyan évszázadok óta teszik. Szembeszegülnek ősi ellenségükkel. Vállt vállnak vetve várakoznak a város feletti kikötőjükben. A vihar érkezését sötétszürke felhő gomolyagok jelzik. Szemük láttára vonul fel az ellenséges  hadsereg arcvonala, de látszólag nem mozdul. Egyenlőre csak helyben örvénylik perceken keresztül. Erőt gyűjt! Aztán vészjóslóan elindul!

Ekkorra már odujának legmélyére akar húzódni a máskor olyannyira szemfüles erdei füles bagoly. Azonban kiváncsisága most is felülkerekedik megfontoltságán.
Az ajkai Bódé törzse igazi tengerjáró nép! Az erdő zászlóshajói kupolavitorláikat kifeszítik, bevonják, kötelékbe rendeződnek, flottát alkotnak! A végleg révbe ért vitorlások régóta szárnyszegettek! Tuskójuk a kapitányi híd: innen irányít  a  kapitányi rangot viselő borz! Korhadó törzsük -a fedélköz- legénységi szállása szarvasbogarak és cincérek számára. Most életmentő menedéket nyújt számukra. A fedélzeten szorgoskodó teherhordó hangyák is ide húzódnak vissza sebtében.
Bagoly őrszemük  faárbockosarából -az odujából  sem kémleli már a messzeséget.
A hatalmas fák bárkák,naszádok és gályák! Óriási hullámokon hánykolódnak magatehetlenül az erdő óceánján. Hiába vetettek horgonyt ideje korán. Óriási karmos vasmacska gyökerük nem mindenhol tud megkapaszkodni. megakadni az átázott erdei tengeraljzaton.
Élő és holt egyaránt a nyugati égboltot kémleli. Egy kivételével! Oldalán ásítozó odvából lakója álmosan nagyokat pislog. Kerek bagolyszemével messzi keletre tekintve kétlábúak mozgó csoportjára figyel merően. Légvonalban lehetnek vagy  35 kilométerre.

Öreg fától öreg fáig haladnak Hárságy környékén. Libasorban egymást követik. Elől járó vezetőjük mutatja nekik a helyes és követendő utat. A patakok gerincét alkotó Gerence mentén sorfalat álló bükköst csodálják és tiszteletüket fejezik ki irányukban. Egyikük körbenéz, sokat látott vándorbotjára támaszkodik. Mintha figyelnék őket… Sejtelme valósággá válik: megérti a figyelmeztetetést. Megfordul vele a világ!
Aggodalma nem alaptalan. Életveszélyes tovább itt tartózkodniuk. A csoport sietősre fogja. Mindenki biztonságban ér haza. Bizakodnak lelkük mélyén,hogy nem fog megtörténni a katasztrófa. Némelyek otthon este az időjárást figyelve  imát mormolnak, kezüket összekulcsolva.

A fent említett famatuzsálemek azonban  helyükön maradnak rendületlenül.
Amint a kerek egy napig tartó dráma véget ér, lassan leereszkedik a függöny: közel fél évszázad alatt szederindák szövedékének színfala, - kulisszái mögött válik termékeny talajt alkotó humusszá az elkorhadó faanyag. Hogy aztán előlröl kezdődjön minden! Az örök természet  ismét megható drámát rendezett. Ha figyelmes vagy, minden szereplővel találkozhatsz akár többször is az előadás során az évek alatt!

Az erdő él és élni fog!


2010. Május 18. Öreg fától öreg fáig túra emlékére
Földet megrengető dübörgés hallatszik. Beleremeg minden. Többször is egymásután. Hatalmas döndüléssel borít fel egy minden eddiginél erősebb hullám, -egy szélroham több lábon száradt bükkmatuzsálemet is. Méghozzá éppen a  legnagyobbakat!

Ők eddig örök mementóként állva maradhattak. Égi háborúkban dacoltak a viharokkal, békeidőben ráncos kérgüket szeliden szellő simogatta. Bár jó ideje nem bontanak milliónyi rügyvitorlát tavasszal, de töredezett lombkoronájuk, -árbocaik alatt csemetéik szépen növekednek. Magoncaiknak köszönhetően tovább élhetnek ők is!