Ugyanis a tetőn javarészt a rögzítéseket, toldásokat is úgynevezett facsapolással oldották meg az ácsmesterek. Ezek mind elégtek, mondhatni a földdel váltak egyenlővé a mohácsi vész utáni vérzivataros időszakban. Pontosabban 1529 augusztusában… A török szultán seregei ekkor újra betörtek a Dunántúlra. Bár a török hadak főerői Budán és Győrön át Bécs felé nyomultak előre, a portyázó török akincsi és csarkadzsi lovasok a Balatonig, és Veszprémig elkószáltak… Ekkor már elérhették Gelemért és Szöllőst is, mivel Veszprémig feljöttek. Vékony hamuréteg jelzi a partoldalban a tűzvész nyomát! Összetörött harangját beolvasztották ágyúöntés céljából. Menekülés közben a nagy sietségben itt hagyott világi és egyházi kincseit mind elrabolták.
Két darab igazi különlegesség kivételével! A falu plébánosa ugyanis annak idején a támadás előestéjén rossz sejtelmektől gyötörve körbejárta templomát. Rosszat sejtve összevonta szemöldökét. A távolban mintha a megszokottnál is jóval valószerűtlenül korábban pirkadna! Megértette a jelet! Ezekben a vészterhes időkben ez csak egyet jelenthetett. Félreverte a harangot, ezzel figyelmeztetve mélyen alvó egyházközsége lakóit és egyúttal a környékbelieket a veszélyre. Nem sok idejük maradt a menekülésre, és tudták jól, életük most forog igazán veszélyben, hiszen a félrevert harang messzehangzóan kongó vészjele meghiusította a szomszédos falvak meglepetésszerű lerohanását. A török sereg portyázói ennek hallatán kaptak igazán vérszemet, és kegyetlenül megtorolták eme a cselekedetet.
Míg értékeiket, legszükségesebb holmijaikat hamarjában összekapkodták, a szent ember imára kulcsolta kezeit, felnézett az égre majd még egyszer életében utoljára belépett sekrestyéjébe. Sebtében szütyőjébe rakta a hordozható, kisebb kegytárgyakat. Könnyes tekintete két nagyobb, igazán míves tárgyra esett végül. Az úgynevezett Limoges-i tipusú kancsók nagy értéket képviseltek akkoriban, mind szakrális, vallási mind világi oldalról nézve. Messzi földről, francia honból származtak. A vésetekkel illetve zománcberakással díszített bronz tárgyak két fél darab gondos összeillesztésével készültek, így alkottak egy-egy egész kancsót... Hosszú utat megtéve, itteni kegyúri adományként kerültek ide.
Elgondolkodott. Ha csak egy pillanatra is. Méretük miatt menekülésében bizonyosan hátráltatnák, és az biza végzetes lehet… Azonban gondolkodásra kevés ideje maradt, cselekvésre pedig még kevesebb. Hirtelen ötlettől vezérelve gondosan posztóba tekerte hát mindkét kancsót, majd ásóval a kezében tűnt el takarásban, templomának fala mellett egészen rövid időre...
Dolga végeztével pisszenés nélkül reverendáját sebtében durva darócruhára cserélve, csatlakozott gyülekezetéhez. A főtéren gyülekezvén hamarjában a közeli, biztonságot nyújtó erdő felé vették az útirányt. Másnap reggel hozzájuk hasonló menekültek után portyázó, illetve éppen rájuk vadászó, bosszúra szomjas szpáhik karjaiba futva soha nem térhettek vissza kedves szülőfalujukba. Mind egy szálig lemészárolták őket. Puszta maradt, elnéptelenedett örökre eme régesrég óta oly kedvelt lakott hely! A török felégetett mindent!!!
Vándorbotomra támaszkodva, ismét körbepillantok! A kutató csapat tagjai már körbevesznek, régmúlt időkről kérdeznek, én pedig mesélni kezdek. Egymás után indulnak el a halmok felé. Egyhamar műszereik csipogásától hangos a máskor oly csendes örökzöld, a régmúlt titkait őrző fenyves. Hallgassd csak! Most fülünkbe susogva suttogja titkait! Pár évtizede az itteni dolomitkopárokra telepített erdő szétszántott halmaiból történelmi idők néma tanúi látnak ismét napvilágot!
Óriási hőtől meggörbült bronzkori törött kardpengék, kések, csavart bronztűk, kicsinyke dombornyomott érmék, a római votivok, és fa telepítéskor eke sértette, finoman megmunkált, díszes kancsó kerülnek szépen sorjában egymás után a felszinre, évszázadok, évezredek elmúltával. Mindmegannyi, immáron tárgyi lelet gazdagítja a Laczkó Dezső Múzeum gyűjteményét, és tárja fel az amúgy ismeretlenül feledésbe merülő múltját e tájnak!
A fellelhető bálványkövekről sem feledkezem ám meg,
legközelebb felkeresünk még jópárat, igérem!
Évezredek kegyhelyei egy helyen!
Vándorútra fel!