Pénzt vagy életet! Hangzott el az ellentmondást nem tűrő felszólítás. Ilyenkor bizony általában ez a két választási lehetőség marad. Illetve ha jobban belegondolunk, csak egyetlenegy…
Éppen aznap bizony bizony három ökrén túladva, bankókkal teli erszénnyel igyekezett hazafelé Bálint gazda, és szorult helyzetbe kerülvén megegyezett Savanyó Jóskával. Elengedték, úgy hogy haja szála sem görbült, és a pénze is megmaradt.
Csak egy kulcsot és egy hordó bort kért cserébe a betyárvezér. A kérés apróságnak tűnik, semmiségnek, de neki a szó szoros értelemben véve mindent jelentett. A kulcs a balatonszőlősi Sós-kút felett épült híres-nevezetes sárga pincét nyitotta… Itt ha szorult a hurok körülöttük, meg tudták húzni magukat a betyárok. Vagy éppen innen kiindulva tudtak rajtaütni valamelyik környékbeli hatalmasságon…
A közvetlenül az erdő szélén épült présházat feltűnés nélkül közelíthették meg és hagyhatták is el, ha a szükség úgy hozta, akár fényes nappal, ugyanakkor jól védhető rácsos ablakaiból kémlelve a Nagy-Gella felé a szőlőhegyet, észrevétlenül senki meg nem közelíthette búvóhelyüket. Két szobájában, szénapadlásán kényelmesen elfértek, a szabadkéményes konyhájában vagy kint bográcsban bármikor főzhettek egy izletes vadpörköltet… A több mint 11 méter hosszú terméskőből készült boltives pincében két hosszú sorban álltak csántérfákon a boroshordók, annak rendje-módja szerint csapra is verhettek egyet-egyet, ha nagyon megszomjaztak.
Koccintottak sokszor a gazdával egymás egészségére, ha éppen itt időztek. Éjszakába nyúló beszélgetéseik során kalandos életútjukról is beszámoltak, de soha szó sem esett terveikről… Vendégként időztek itt és megköszönve a szíves vendéglátást búcsúztak el minden esetben.
Annyi bizonyos, hogy 1876 után történhetett meg a fent említett eset, mivel a ház oromzatdíszén a három fürt szőlő mellett ezen évszám szerepel. Bálint gazda irigyei szerint a betyárok adtak nem kevés pénzt az építkezéshez. A valóságban a rengeteg munka, az okos,ügyes gazdálkodás hozta meg gyümölcsét, és lehetett így a szőlőhegy méltán legnagyobb egyedülálló présházát megépíteni… A még most is látható hatalmas prés, a hosszú pince pedig a dúsan termő szőlőtőkékről ad tanúbizonyosságot. Köröskörül gyümölcsfák sorakoztak, alma, körte, berkenye, és mindebből kiváló pálinka vagy lekvár készülhetett.
Az épület mögött, mint oly sok más helyen is, bicskabányát nyitottak, építőanyagot innen lehetett beszerezni. Ugyanakkor nem kevés kő és még több szakértelem kellett a másfél méter vastag falak, a boltivek, és ma már csak térképen szereplő gazdasági épület, egy istálló felhúzásához.
A mégoly közeli faluból kiszekerezve, a marhákat jászolhoz kötve sokszor kint töltött dologidőben egész hetet is a hegyen a jó Bálint gazda, Hidegkútra csak vasárnapi misére, ebédre tért haza. Soha nem feledvén azt a bizonyos éjszakát, és azt a pár évet, mikor a bakonyi betyárokkal összehozta a sors.
Tisztelettel várok Savanyó Jóskával kapcsolatos, további anekdotákat.
mcbubu.hu - Sütő Krisztián - Savanyó Jóska és Bálint gazda - 2021. v.1.0
Savanyó Jóska portré Száva Sándor festményén (Wikipedia)
Emlékhely lehetne a Hidegkút és Tótvázsony határában fekvő Sóspuszta romja. 110 éve, 1907 április 7.-én itt halt meg Savanyó Jóska, az utolsó bakonyi betyárok egyike.
Élettörténetét többen is feldolgozták, levéltárakban kutatva, bírósági vádiratokat lapozva, helybeli öregek történeteit feljegyezve. Bandája Sobri Jóska és Milfajt Ferkó csapatához hasonlóan kisebb kihágások, lopások miatt törvényenkívülivé vált szegénylegényekből állt. Egymás mellett végsőkig kitartottak, egymás illetve segítőik ellen soha nem vallottak. Így pártfogóik, orgazdahálózatuk soha nem kerültek kézre. Ugyanakkor a gazdagabb nemesi rétegből jópáran védelmi pénz, mások pedig „jótett”-búvóhely, koszt, kvártély biztosítása- ellenében tudhatták magukat: életüket és vagyonukat biztonságban.
Ahogyan az Alföldön, úgy itt,a Bakonyban is, a betyárok elsősorban könnyen értékesíthető készpénzt, ékszert raboltak. Egyúttal az uzsorakamatra kiadott váltókat eltüntetvén, sokszor okafogyottá váltak a már amúgyis eladósodott, ellehetlenülő szegényemberekkel szembeni követelések.
Ezért is bírták a nép támogatását. No meg azért is mert sokszor szerelem is szövődött a csárdákban, búcsúi bálokban a bátor legények és a szemrevalóan csinos menyecskék között.
Párját ritkító az alábbi anekdota a fentiekkel kapcsolatban…
Savanyó Jóska és Bálint gazda
Figyelemmel kísérte Savanyó Jóska bandája az aktuális, nagy forgalmat lebonyolító piacokat, vásárokat is. Így történhetett meg, hogy a szentgáli borhordó úton lesben állva, sötétedéskor egy jómódú dolgos hidegkúti parasztember akadt horgukra. Útját csőre töltött fegyvereikkel, lövésre kész puskáikkal állták el.
SAVANYÓ JÓZSEF (Savanyú vagy Savanyó Jóska)
Született 1841. szeptember 12. Izsákfa
Elhunyt 1907. április 9. Tótvázsony, öngyilkosság
Vas vármegyében, Izsákfán született 1841. szeptember 12-én katolikus családba. Édesapja Savanyó József juhászszámadó volt Orosziban, édesanyja Kovárczi Erzsébet. Két édes fiútestvére volt, István és János, valamint egy Mária nevű féltestvére is édesapja második házasságából. Öccse, Savanyó István is betyárnak állt, de őt a pandúrok 1879. június 29-én lelőtték.
Savanyó Jóska birkát lopott, és emiatt lett törvényenkívüli. Betyárnak állt és bekalandozta Vas, Veszprém, Zala és Győr vármegyéket. A róla szóló mondák jelentős része is ebben a régióban keletkezett. Elsősorban kisnemeseket, módos parasztgazdákat, falusi kereskedőket, tehetősebb iparosokat rabolt ki bandájával. Elkövetésükre jellemző volt a különös kegyetlenség, áldozataikat gyakran megverték és megkínozták. Először 1860-ban fogták le, amikor nyolc hónapot töltött a veszprémi fegyházban fegyveres csavargásért. 1872-ben egy sitkei rablás miatt megint letartóztatták, de ekkor a bűnrészességét nem tudták bizonyítani. Másodszor 1875-ben Sümegen egy hónapot töltött börtönben súlyos testi sértés miatt. 1881-ben Bogyai Kálmán csabrendeki földbirtokos kúriáját próbálta társaival sikertelenül kirabolni, de ekkor már gyilkosságba keveredett, lelőtték Bogyai Antalt, a ház urának testvérét. Ezután egyre merészebb lett és a nagyvázsonyi uradalmi pénztárt vakmerő módon fényes nappal harmadmagával rabolta ki... (Wikipedia)
Született 1841. szeptember 12. Izsákfa
Elhunyt 1907. április 9. Tótvázsony, öngyilkosság
Vas vármegyében, Izsákfán született 1841. szeptember 12-én katolikus családba. Édesapja Savanyó József juhászszámadó volt Orosziban, édesanyja Kovárczi Erzsébet. Két édes fiútestvére volt, István és János, valamint egy Mária nevű féltestvére is édesapja második házasságából. Öccse, Savanyó István is betyárnak állt, de őt a pandúrok 1879. június 29-én lelőtték.
Savanyó Jóska birkát lopott, és emiatt lett törvényenkívüli. Betyárnak állt és bekalandozta Vas, Veszprém, Zala és Győr vármegyéket. A róla szóló mondák jelentős része is ebben a régióban keletkezett. Elsősorban kisnemeseket, módos parasztgazdákat, falusi kereskedőket, tehetősebb iparosokat rabolt ki bandájával. Elkövetésükre jellemző volt a különös kegyetlenség, áldozataikat gyakran megverték és megkínozták. Először 1860-ban fogták le, amikor nyolc hónapot töltött a veszprémi fegyházban fegyveres csavargásért. 1872-ben egy sitkei rablás miatt megint letartóztatták, de ekkor a bűnrészességét nem tudták bizonyítani. Másodszor 1875-ben Sümegen egy hónapot töltött börtönben súlyos testi sértés miatt. 1881-ben Bogyai Kálmán csabrendeki földbirtokos kúriáját próbálta társaival sikertelenül kirabolni, de ekkor már gyilkosságba keveredett, lelőtték Bogyai Antalt, a ház urának testvérét. Ezután egyre merészebb lett és a nagyvázsonyi uradalmi pénztárt vakmerő módon fényes nappal harmadmagával rabolta ki... (Wikipedia)