A medvék, farkasok, hiúzok veszélyesek lehetnek. Kertünk alatt hébe-hóba összetalálkozhatunk velük. De így van aki, megvéd bennünket. Jól ismeri az állatok viselkedését, esze járását. Ha lehet, elkerülik az embert. Főleg, ha ideje korán észrevesznek minket☺ Nem szabad félelmet mutatnunk, ha összefutunk velük. Menetközben leereszkedve hangos énekszóval köszöntjük a tavaszt. Szele vizet áraszt. A patak medrét követjük. Megcsodáljuk a gáton átbukó vízesést, honnan csacsogva csobog, rohanvást lendületet vesz. Ritmusát felvesszük mi is. Szinte repülünk,messzire szárnyalnak gondolataink.
MCBUBU.HU - Sütő Krisztián: Esztergáli-kút
3500 évvel ezelőtt járunk.
A hárskúti Esztergáli-kút feletti bronzkori telep lakója vagyunk. Délről erre járó kereskedőink vadászaink útmutatása alapján a völgy kezdeményénél először csak táborhelyet alakítottak ki.
Végül a területet letelepedésre alkalmasnak találták. Kerítést emeltek köré. A törzsből kivált kisebb közösség itt képzelte el további életét. A forrást kövekkel rakta körbe. Mielőtt a patak átbukott volna a völgybe, útját gáttal rekesztették el. Vizét így kis tavat formálva tudták felfogni, így mosásra, itatásra is tudták már használni. Partjára pallókból stéget építettek. A platón pedig északnyugatnak húzódó, nyugatra néző gerendaházakat emeltek.
A szélső épületektől idelátszik a látóhatár szélén a Nagy Som-hegy tömbje. Tetején hatalmas kiterjedésű földvár helyezkedik el. Oldalán kilátópontja jelzőhely is egyben. Amolyan távíróállomás. Ősidők óta természetes tisztása soha nem erdősült be. Természetadta, ember használta. Nappal füsttel, éjszaka tűz fényével adták a híreket.
Déli irányból jól látható a Veszprémi síkon a szomszédos, már-már város méretű település. Anyaföldünk. Innen származnak őseink. Éppen egynapi járóföldre található mindkettő, mi félúton lakunk
.
Végre itt a kikelet! Napról napra korábban kél a nap, és egyre magasabban jár. A hajnalok hűvösek még ugyan, azonban ebédidő után már egészen kellemes a hőmérséklet.
Délután rövid sétára indulunk. Mi, gyerekek! Addig sem leszünk láb alatt. Egyikünk nagypapája kísér el bennünket. Óv minket, vigyáz ránk. Hiába no.
A csermely felszinen ember számára-számunkra látható útja rövidéletű azonban. Mondhatnánk, kérészéletű. 300 lépés után elbújik a föld alá. Itt már mint búvópatak jár tovább egy szinte végtelenül hosszú, fel nem fedezett barlangban. Hogy aztán valahol hegyeink tövében bukkanjon ismét a felszínre.
Ilyenkor, kora tavasszal, hóolvadás idején azonban mindenünnen kis erek csatlakoznak hozzá, és árvizet okoznak, a viznyelő kapacitását meghaladván. Nincs mit tennie, tovasiet hát a patak, tajtékozik, a völgyben folyik tova. Iszapos hordalékot hagyva maga után.
Kitérünk oldalra. Holló kering felettünk az ég kékjében. Hétágra süt a nap.
Hó már csak foltokban található, ugyanakkor valóságos hófehér virágszőnyeget alkot a hóvirág. Az otthon maradt lányok nagy örömére csokrokat készítve adjuk át nékik szeretettel visszatértünk alkalmával.
Tünemény tengelicekből álló madárcsapattól csicseregve kapunk dicséretet!