Némelyikük girbe-gurba, mások égbetörőek, szálfaegyenesek. Lombozatuk színpompás.
A lemenő nap fényében egymás után lépnek a számukra a világot jelentő pódiumra a szerelmes áriájukat éneklő gímbikák. Az erdő tenorjai szivük választottjához szólnak. Némelyikük fáradt még, álmosan hangol. Van köztük mély bariton, torkát köszörülő ifjú is. Majd kórusba tömörülnek és rákontrázik némelyikük. Kitűnik közülük egy mély basszus, hangja megrezegteti még az ablaküvegeket is. Fejét hátravetve, orgonál! Fejdíszét szemügyre véve, ismerősnek tűnik, kisértetiesen hasonlít valamire...
Körülnézel. hát persze! A szoba egyedüli dísze elkerülte figyelmedet! A tavasszal a közelben lehullajtott sokágú agancspár felfüggesztve lóg az ágy felett! Ugyanaz a terpesztése, ugyanolyan gazdagon gyöngyözöttek a rózsái. Kehelypohár szerű koronájának gazdája megegyezik. Csakhogy idén őfelsége újat, még hatalmasabbat rakott fel!
A Bogárdi erdő királya idén ismét felbukkant! A vendég énekesek eltörpülnek mellette. Itt Ő az úr! Fel-alá járkál,dölyfösen. A többiek immár csendben meghúzódva hallgatják záró szólamát.
A természet örök színpadán leereszkedik a függöny. Besötétedik. Indulnod kell.
Egyedüli díszvendégként gyönyörködhettél az órákig tartó előadásban, a hangverseny élménye életed végéig elkisér! Egy üveg jó bort hagyván ajándékba az ismeretlenül ismerős házigazdának, tisztelettudóan hajtsd be magad mögött az ajtót.
Vándorbotodat válladra veted. Szempillantás alatt visszaértél a jelenbe. Az ember magasságú falak előtt állsz ismét. A kör alaprajzú romot jól ismered immár…
Igaz, pásztor szállását képezte később az erdei legeltető állattartás elvárásainak megfelelően. Körülötte keresztül-kasul kőkarámok húzódnak.
Ugyanis a gróf halála után fia már újabbakat, korszerűbbeket építtetett. De ezeket már négy sarokkal látta el! Kettőt is felhúzatott az 1800-as évek végén, mégpedig a közeli Kanászkert mellé. De már nem használta ki komfortjukat. Változtak az idők, a szokások. Az egyik az uradalom tulajdonában levő bakonyi disznó konda kondásának számára nyújtott végül szállást, a másik pedig kab-hegyi vadőrének lett a vadászháza. Az uraság már úri módon, lovaskocsin ülve hajtatott ki vadászni nagyvázsonyi kastélyából. Már nem töltötte kint az erdő közepén az éjszakákat, nem volt lételeme a vad becserkelése, mint annak idején édesapjának.
Befejezésképpen Széchenyi Zsigmondot idézem:
A vadászat vadűzés és erdőzúgás, de több erdőzúgás.
A lemenő nap fényében egymás után lépnek a számukra a világot jelentő pódiumra a szerelmes áriájukat éneklő gímbikák. Az erdő tenorjai szivük választottjához szólnak. Némelyikük fáradt még, álmosan hangol. Van köztük mély bariton, torkát köszörülő ifjú is. Majd kórusba tömörülnek és rákontrázik némelyikük. Kitűnik közülük egy mély basszus, hangja megrezegteti még az ablaküvegeket is. Fejét hátravetve, orgonál! Fejdíszét szemügyre véve, ismerősnek tűnik, kisértetiesen hasonlít valamire...
Körülnézel. hát persze! A szoba egyedüli dísze elkerülte figyelmedet! A tavasszal a közelben lehullajtott sokágú agancspár felfüggesztve lóg az ágy felett! Ugyanaz a terpesztése, ugyanolyan gazdagon gyöngyözöttek a rózsái. Kehelypohár szerű koronájának gazdája megegyezik. Csakhogy idén őfelsége újat, még hatalmasabbat rakott fel!
A Bogárdi erdő királya idén ismét felbukkant! A vendég énekesek eltörpülnek mellette. Itt Ő az úr! Fel-alá járkál,dölyfösen. A többiek immár csendben meghúzódva hallgatják záró szólamát.
A természet örök színpadán leereszkedik a függöny. Besötétedik. Indulnod kell.
Egyedüli díszvendégként gyönyörködhettél az órákig tartó előadásban, a hangverseny élménye életed végéig elkisér! Egy üveg jó bort hagyván ajándékba az ismeretlenül ismerős házigazdának, tisztelettudóan hajtsd be magad mögött az ajtót.
Vándorbotodat válladra veted. Szempillantás alatt visszaértél a jelenbe. Az ember magasságú falak előtt állsz ismét. A kör alaprajzú romot jól ismered immár…
Igaz, pásztor szállását képezte később az erdei legeltető állattartás elvárásainak megfelelően. Körülötte keresztül-kasul kőkarámok húzódnak.
Ugyanis a gróf halála után fia már újabbakat, korszerűbbeket építtetett. De ezeket már négy sarokkal látta el! Kettőt is felhúzatott az 1800-as évek végén, mégpedig a közeli Kanászkert mellé. De már nem használta ki komfortjukat. Változtak az idők, a szokások. Az egyik az uradalom tulajdonában levő bakonyi disznó konda kondásának számára nyújtott végül szállást, a másik pedig kab-hegyi vadőrének lett a vadászháza. Az uraság már úri módon, lovaskocsin ülve hajtatott ki vadászni nagyvázsonyi kastélyából. Már nem töltötte kint az erdő közepén az éjszakákat, nem volt lételeme a vad becserkelése, mint annak idején édesapjának.
Befejezésképpen Széchenyi Zsigmondot idézem:
A vadászat vadűzés és erdőzúgás, de több erdőzúgás.