Abban az évben később érkezett az ősz.Az erdők lombozatát bőven volt ideje harsány üde zöldről szivárvány színűre festeni. Aztán az évszakváltást hozó vihar mindent elsöprő szele elől az elmúlni készülő falevelek lehullottak a földre,jótékonyan eltakarva a felszínen még szabad szemmel is jól látható szétszórt tárgyakat.Ennek köszönhetően évszázadokon át az avatatlan tekintet elől rejtve maradtak. Rajtuk barnai erdei talajnak is nevezett erdei humusz képződött, és gyakorlatilag észrevehetetlenné váltak. Majdnem örökre!
Eltelt több mint ezer év. Ismét erre járt egy kincskereső csapat, de ők már legálisan, tudományos célból, régész felügyelete mellett. Összeszedték fémkereső detektoraikkal a felszínhez közel annak idején szerteszét szóródott fémleleteket. Pontosan dokumentálva, nevet, koordinátát, dátumot feltüntetve adták át őket a múzeum kutatójának.
Élménydúsan teltek az órák. Magyarországon még sohasem került elő ennyire felszinhez közel ennyi avar apróság. A késő délutánba nyúló „lengetés” végén a lemenő nap fényében elkezdtek összepakolni.
Kifelé menet az erdei úton a hajdani sírrabló nyomdokain járva, egy nemrég 18. életévét betöltő fiatalembernél csipogott ismét a készülék. Szép hangot jelezve színesfémre utalt! Előkerült a majomfigurás fibula - ismét! Hat darabkájából ötöt ásott ki ő egymaga, egy rövid harminc méteres szakaszon! Édesapja, illetve a csoport nagy örömére, egymás után gratuláltak is neki.
MCBUBU.HU - Az avar temető 2. - Avar hon
Egymás után hagyták el településeiket az avarok. A frank és bolgár betörés után a túlélők visszaszorulva és megfogyatkozva éltek tovább, mint anno a pannóniai romanizálódó őslakosok ezen a vidéken. A honfoglalás idején még megemlékeznek róluk.
Számos temetőjüket sírrablók fosztogatták, célirányosan kutatva értékek után. Pár évtized alatt a földhalmokkal, kopjafákkal jelölt sírjaikat középütt megásva, már-már kiismervén temetkezési szokásaikat, szedték össze a csontvázak derekánál található tárgyakat.
A Balaton környékén, Pogány-pince néven ismert egy katlanszerű mélyedés. Mindenünnen természetes gátak - afféle sáncok védelmezik mind a mai napig. Pontosan, ahogyan innen az egynapi járásra levő hegygerinctől délre fekvő lefolyástalan területet is. Annyi különbséggel, előbbi helyen szürkésfehér dolomit sziklák, itt pedig vörös permi homokkövek kibukkanásai tarkítják a felszínt.
Ugyanis az avarok halottaikat fatokos késükkel, díszes, veretes övükkel, lószerszámaikkal, nyílhegyeikkel helyezték örök nyugalomra.
Nemritkán egy, de akár két méterre is le kellett ásniuk a rablóknak. Cölöpépítményen álló fakoporsókat is találtak. Felnyitván azokat, örömmel rakták bőriszákjukba az értékes aranydíszeket, ékszereket.
Ellenben az aranyozott lemezeket, bronzcsatokat dühösen hajigálták szerteszét. Sötétedni kezdett. A sok közül egy majmot ábrázoló ezüst fibula tűnt ki a csontok és a föld göröngyei között. Fiatal, húszas éveit taposó hatalmas erejű fosztogató találta meg. Dühösen mormogott valamit elmenőben, miközben apróra törve hajigálta háta mögé darabjait az ösvényen. Ismerve az orgazdák értékrendjét, nagy mérete ellenére sem képviselt pénzben mérhető értéket számára.