Kivétel nélkül mindegyik fája északra nézve dőlt el majdnem 45 fokos szögben. Mindegyik famatuzsálem gyökérzete ragaszkodott életet adó földlabdájához. Emellett a földből itt-ott kikandikáló emberi erővel, gyaluval megmunkált gerendáknak látszó oszlopokra figyeltek fel. Embermagasságú kopjafák lehettek hajdanán! A rájuk rótt írásjeleket jól ismerték egytől egyig. Töredékesen ugyan, de olvashatóbbakká váltak a sírfeliratok, miután késeikkel óvatosan, de akkurátusan kitakarították a rovásokat!
A nem is olyan távoli rokon nép törzsfőjének és kiséretének kivételesen a természet által megbolygatott örök nyughelye tárult szemük elé. A sírokban 1-2 méter mélyen nyugvó halottak csontjai sírmellékleteikkel együtt a lejtőt és a platót átformáló földmozgás alkalmával kerültek a felszínre. Úgynevezett áthalmozódás útján, ami fent volt az lent van, ami lent volt, az fent van alapon!
És csontokra leltek a földet morzsolva, ültükben. Emberi csontokra! Összegyütjtvén őket vezetőjük tanácsát követve osszáriumot, úgynevezett csontházat építettek, a talajba mélyítve, így adva meg a végtisztességet a jelek szerint itt elterülő avar temető halottainak. Megemlékeztek róluk. Nagyapáik mondáiból ismerték a hajdan itt lakók felmenőinek harcosait, hőseit illetve hőstetteit! A régen köttetett szövetség örök! Majd pedig süvegjeiket levéve elmormoltak egy imát az elhunytak lelki üdvéért.
Bő egy évezreddel később magányos vándor járt erre. Éles szemével felfedezte ezt az érdekes formavilágú katlant. Még élesebb fülével, engedéllyel használt fémkereső detektorával szép hangokat vélt hallani. Sejtése részben igazolódott csak be. Csontokat egyáltalán nem lelt fel, az avar kori temetőre utaló első fémleletek kiásása alkalmával… A rejtély megoldásra vár.
Az eddig régészeti topográfiában nem szereplő terület felkerült a térképre. Ezentúl régész társaságában járhatnak ide a kutatók, többek között a Laczkó Dezső Múzeum önkéntes fémkeresői. Egy keresztirányú árok ásásával, a teljes keresztmetszetet látva választ kaphatnak felmerülő kérdéseikre.
MCBUBU.HU - Az avar temető 3. - Avar föld
Közel két évszázad telt el az Avar birodalom bukása után. Rokon honfoglaló magyar törzsek telepedtek le a Balatonra néző lankákon. Fürkészeknek nevezett felderítőik térképezték fel a területet. Az egyik hegygerincen leereszkedve kelet-nyugati irányban húzódó kiszáradt vízmosásra lettek figyelmesek. A különítmény tagjai nyitott szemmel jártak. Elemezték a látottakat, alaposan körbejárva a területet. Kupaktanácsot tartottak körben leülve az egyik érdekes, ferdén álló tölgyfa árnyat adó lombkoronája alatt, ugyanis az avarok halottaikat fatokos késükkel, díszes, veretes övükkel, lószerszámaikkal, nyílhegyeikkel helyezték örök nyugalomra.
Nemritkán egy, de akár két méterre is le kellett ásniuk a rablóknak. Cölöpépítményen álló fakoporsókat is találtak. Felnyitván azokat, örömmel rakták bőriszákjukba az értékes aranydíszeket, ékszereket.
Ellenben az aranyozott lemezeket, bronzcsatokat dühösen hajigálták szerteszét. Sötétedni kezdett. A sok közül egy majmot ábrázoló ezüst fibula tűnt ki a csontok és a föld göröngyei között. Fiatal, húszas éveit taposó hatalmas erejű fosztogató találta meg. Dühösen mormogott valamit elmenőben, miközben apróra törve hajigálta háta mögé darabjait az ösvényen. Ismerve az orgazdák értékrendjét, nagy mérete ellenére sem képviselt pénzben mérhető értéket számára.
A hegytetőhöz közeli régióval szintvonalban párhuzamosan futó árok sokkal inkább emlékeztetett a Kovácsi-hegy bazaltutcájára. Vagy még inkább a hárskúti Égett-hegy oldalvölgyére. Csak itt a vöröslő homokkövek között jóval több erdei talaj halmozódott át.
Feltevésük szerint pár évtizede következett be a földcsuszamlás a különösen sok csapadékot, hatalmas havazásokat hozó tél utáni hóolvadáskor. Az erdő átalakult.