Kaszás Zsolt: Az elveszett Idegsyt Pálos monostor

Kezdjük az elején. Idegsyt egyházáról mindez idáig egyetlen adattal rendelkezünk. Egyedül, 1263-ban Pál veszprémi püspök említi, mint „Idegsyt Beatae Elizabeth”, tehát a remeteközösség Idegsyt Pálos egyházának titulusa akkor Szent Erzsébet volt.

1262 vagy 1263 évben Özséb, vagy megbízottja, esetleg megbízottjai Rómában jártak, és kísérletet tettek az Özséb által alapítani kívánt rend elfogadtatására.

IV. Orbán pápa (1261-1264) a döntés előfeltételeként egyházlátogatást írt elő annak megállapítására, hogy a már meglévő remeteközösségek anyagilag és szellemileg alkalmasak-e Szt. Ágoston regulájának átvételére, illetve megtartására. Az egyházlátogatást a veszprémi püspöknek kellett elvégeznie.

Fentiekről, és a semmibe veszett Idegsyt monostoráról Dr. Guzsik Tamás: A pálos rend "születési anyakönyvi kivonata" (Az 1263-as kolostor-összeírás topográfiai és építészeti érdekességei) című írásában olvashatunk.

Először az eddigi eredményeket, kutatásokat vonom össze. A monostor helyének azonosításával már többen foglalkoztak. Dr. Guzsik Tamás a Tálodi monostorral való azonosításról a következőket írja: Idegsyt titulusa Szt. Erzsébet. A titulus használata ritka Veszprém megyében, és ezek egyike sem hozható kapcsolatba a keresett hellyel. A pálosok tálodi, Pula melletti monostora viszont Szt. Erzsébet titulusát viseli. Erről tudjuk, hogy még 1324 előtt keletkezett, mert 1324-ben a Rátót nembeli Keszi Lőrinc és László a monostornak adta Tálod falut, és ettől kezdve kapta a monostor a Tálod elnevezést. Kegyura tehát ugyanaz a Rátóti Keszi család, mely Szentjakabnak is donátora volt 1307-ben. Tálod falu tehát csak 1324-ben vált a monostor névadójává, korábbi elnevezése nem ismert, illetve nem azonosítható. Ezek alapján felvetődött az a lehetőség, hogy az 1263-ban, Pál veszprémi püspök által összeírt Idegsyt monostor az 1324-es újra alapításkor kapta a Tálod nevet. A helynév feloldása sem mond ellent ennek: Idegsyt leggyakoribb etimológiai feloldása "Hidegség", "Hidegkút", esetleg "Hideg-zug" vagy "Hideg-séd". A tálodi monostortól nem messze folyik ma is a Vázsonyi Séd patak. A tálodi monostor-romok, az egyenes szentélyzárású templom és a körablakos nyugati homlokzat is inkább vallanak XIII. századi, mint későbbi építésre.

IV. Orbán pápa, (Wikipedia)

Tálod Pálos Monostorának maradványai, saját foto

Holler László: Egy XIII. századi remetekápolna – Idegsyt Beatae Elizabeth – lokalizálása című írásában arról ír, hogy szerinte a Pál püspök bullájában negyedikként említett remetekápolna a mai Veszprém-megyei Hidegkút nevű település feletti dombon eredő forrásnál helyezkedett el.

Ebbe az irányba mutató utalást két ponton talált a szakirodalomban, de érdemi indoklás vagy magyarázat nélkül: KISBÁN 1938: 20; valamint MAJOR JENİ lábjegyzetben közölt szóbeli megjegyzésében: GUZSIK–FEHÉRVÁRY 1980: 202, 63. jegyz.) A fenti lokalizációt archeológiai, topográfiai és – legfőképpen – nyelvészeti érvek támasztják alá. A tanulmány további részében nyelvészeti eszközökkel szándékozik igazolni, hogy a Gyöngyösinél felbukkanó Idegsyt és Ideksyd névalakok azonosíthatók a patak-, és település névként egyaránt előforduló Hidegséd névvel, ez pedig más települések esetében dokumentált helynévváltozati adatsorok analógiája alapján azonosítható Hidegkúttal.

Papp Attila: A tálodi Szent Erzsébet kolostor – A 2018-as kutatás előzményei és eredményei című írásában az „Idegsyt kérdés” című fejezetében említi, hogy a tálodi Szent Erzsébet kolostor titulusa, és több látható, valamint feltételezett építészeti részlete miatt volt kérdőjelek és feltételezések tárgya. Az 1263-as, Pál Püspök-féle vizitációban leírt korai monostorok között felsorolt Idegsyt nevűvel próbálták többen azonosítani. Ennek ismertetésénél érdemes először áttekinteni a vizitációban felsorolt helyeket.

Elmondja, hogy Solymosi László meggyőző érvekkel tette Révfülöpre Insula Pilup egyházát, de a pontos helye és településen belüli elhelyezkedése értelemszerűen máig vita tárgya, viszont a vélelmezetten Táloddal azonosított Idegsyt helyét még ő is megfejtetlennek írja le. Részletesen kitér egy 1260-ból való birtokperre, mely a veszprémi püspök, és az alá tartozó egyházmegye papjai között zajlott, melyben a pápai döntés a domonkosok, a ferencesek és az ágostonosok elöljáróit nevezi meg bírákként. 1261-ben Zlaudus püspök, és az alá tartozó egyházi tisztségviselők sora óvással él a szentszék felé az ágostonos döntnök személyét vitatva, mondván: összeférhetetlen, ellenérdekű fél. Az összeférhetetlenség tárgya pont a Zala vármegyei egyházak, melyeknek a remeték általi elfoglalásával csorbulna a székesegyház birtokteste. Itt felsorolják a Szent Jakab, a Szent Ilona és a Szent Mária Magdolna egyházat a zalai esperesség területén, de a Szent Erzsébet titulusú Idegsyt nincs a vitatott egyházas helyek között. Ami még egy jelentős súlyú érv, hogy a szintén a zalai esperesség területén lévő Táloddal ne lehessen azonos, hiszen akkor a vitatott birtokok között felsorolták volna. A lokalizáció etimológiai alapú kísérletét Holler László végezte el 2009-ben, ahol egyértelműen Tálod kizárásával, a Guzsikék által felvetett alternatívákat is megvizsgálva a Veszprém megyei Hidegkút településre lokalizálja. A kolostor helyéül megnevezett plató alatti forrás a Hidegkúti Sédet táplálja, magán a platón az MRT középkori kerámiákkal keltezhető lelőhelyet jelez.

Holler tudósít arról az 1318-as oklevélről, amely alapján már a Hidegkúttól 15 km-re, a ma Balatonalmádi részét képező Szárberény (mai nevén Vörösberény) erdeiben éltek „Szent Kereszt remetéi”, és akkor már a hidegkúti egyház Szent György titulussal és jelentős vagyonnal bír. Így oldja fel a Pál püspök vizitációjában még meglévő, de már a Hidegkúton más egyházként adatolt hely közötti ellentétet. A Veszprém megyei lokalizálása Idegsyt-nek egyben feloldja a Solymosi által jelzett birtokper zalai helységeit felsoroló jegyzékből kimaradó Szent Erzsébet egyházának problémáját. A rendelkezésre álló adatokból az látszik, és állítható fel munkahipotézisként, hogy a Pál püspök vizitációjában meglátogatott Idegsyt Beatae Elisabeth nem azonos a tálodi Szent Erzsébet kolostorral.

Ezzel Tálodtól végleg eltávolodunk. Nézzük, mi áll az említett 1318. febr. 14-én keltezett oklevélben: Tamás testvér apát és a tihanyi konvent jelenti Károly királynak, hogy itt átírt parancslevelének megfelelően Miklós királyi udvari tárnok társaságában vizsgálatra kiküldte Egyed testvért. Nevezettek visszatérve elmondták, hogy Tamás fegyveres csapattal rátámadt András comes fiaira, Pálra és Andrásra, a püspök servienseire, őket és Hydegkuth falujukat kifosztotta, és Szt. György egyházát feltörte, javaikat 3 napon át várába hordatta, az egyház kulcsait elvitte, 4 nemes úrasszonyt pedig csupasszá tett. A Zaarberen faluban tett descensus során kinyittatta az egyházat (ami ma a Vörösberényi templom), a káptalan jobbágyainak összes javát elvitette, és a föld lakóit kifosztotta, a remeték e falu erdejében levő Szt. Kereszt-egyházát éjjel feltörette, és nem csupán a provincia javait vitette el, hanem a rablók a ruhákat is elhordták.

Egyértelműen látható, hogy Szárberény egyháza nem azonos a szárberényi erdőben levő Szt. Kereszt egyházával, tehát a mai Balatonalmádi – Szentkirályszabadja körzetében két egyházat kell keresnünk. Az egyik a ma is meglevő Vörösberényi templom, ami nem a remetéké volt, a másik a „Szárberényi erdőben levő Szt. Kereszt egyház, melynek helye ismeretlen, és az oklevél alapján egyértelműen a „remeték egyháza” volt.

Fentiek alapján, miszerint Pál püspök a remeték egyházait látogatta meg, valamint Szárberény és a Szárberényi erdő Veszprém vármegyében volt, valamint ez a remeték egyháza volt, tekinthetjük az itt elhelyezkedő egyházat annak az egyháznak, amit a püspök meglátogatott, vagyis Idegsyt egyházának. Ekkor időben a Pál püspök féle egyházlátogatástól mindössze 55 év telt el.

Az MRT-ben említik a Szt. Kereszt remeték templomát, azonban ezt felkutatniuk nem sikerült.

Az oklevélben említett „Rumluthighaz” feloldására megtaláltam Nyíri Antal – A romlik, rongál és rokonaik eredetéről (1968. Szegedi egyetem) című írását, amely egyértelműen ezt az oklevelet említi.

Azt írja: Legrégibb adatok a rumlutt igenévre a XIII. és a XIV. századból vannak, és ezek patakra és templomokra vonatkoznak. 1266: Rumluthpatak = Rumlutt patak; 1314: Rumlutheghaz = Rumlutt egyház = templom; 1328: Rumluthighaz = Rumlutt igyház (OklSz.). Mivel a Rumlutt egyház ~ Rumlutt igyház 'beomlott, romba dőlt templom'-ot jelentett, a Rumlutt patak valószínűleg 'beomlott partú patak' jelentésű volt. A XVII. században keletkezett Zrinyiászban (I, 31) Zrínyi „Füstölgő szemmel romlot bástyát nézte" (NySz.); XVIII. sz. (Bercs. Lev. 365): „Károli uram igen sajnálja Szakmárt, bizonyos terminusok is vadnak az írásban, de hiszen tavaszig sem épül, sem romol" (NySz.).

Ha a Szent Kereszt remeték egyháza Kisberény mellett, a Szárberényi erdőben 1328-ban már beomlott vagy bedőlt, romossá, és így romlottá vált, akkor azt addigra már biztosan nem használták a remeték, mivel 10 évvel járunk a kirablása után! Ez alapján valószínűsítem, hogy ez miatt, vagyis a rablás miatt vált elhagyatottá, illetve romossá.

Rábukkantam egy másik határjárásra, amely egy az egyben érinti ezt a területet, mégpedig Konyhaerdő határjárása.

A Fehérvári káptalan 1380. nov. 18-án jelenti I. Lajos királynak, hogy 1380. november 18-i parancsára Chatari Lőrinc fia Domonkos királyi ember János karpap jelenlétében december 3-án a szomszédok és határosok előtt megjárta a veszprémvölgyi apácák Kohnyaerdew erdejének határait és elkülönítette Zarberen (Szárberény), Zenthkyralzabody (Szentkirályszabadja) és Lyther (Litér) possessioktól - ellentmondás nélkül. A határjárás a következő: Zabadi (Szentkirályszabadja) (possessió), Bomlotheghaz, Azowelhegh (villa, volt hegy); vizek: Balatinus, Bolygokuth forrás és rivulus; völgyek: Azwwelgh, Tekereswelgh; utak: Veszprémbe vezető út, Zala megye felé vezető út, Zarberen possessio felé vezető út, Zalaywth; egyéb vulgáris szavak: Liukaskw (Likaskő), Kwhyd (Kőhíd). A székesfehérvári káptalan 1526. május 6-i átírásában. OL regeszta (Szántai)

Érdemes megfigyelni, hogy gyakorlatilag ugyanazokat a helyeket érinti, amelyeket a korábbi két határjárás. Az 1380-as oklevélben említett „Bomlotheghaz” biztosan azonos az 1328-as oklevélben említett „Rumluthighaz” elnevezéssel.

Aztán még egy dokumentum igazolja a feltevésünket. Krisztián a Szentkirályszabadja sorhu. dokumentumban talált egy említést apáca forrásról, ennek helyét egyértelműen megtaláltuk, és azonosítható. Ettől a helytől nagy méretű vízmosás, azaz vízmeder vezet le a hegyről, melynek a teteje lehetett akár egy kis tó is, sőt inkább annak tűnik, de ma már törmelékkel és zölddel teljesen fel van töltve. Ebben a dokumentumban említik, hogy a monostorban lakhatott apáca, legalábbis a néphagyomány szerint. A monostort az apáca forrás közelébe teszi, bár ennek helyét nem sikerült azonosítani. Monostor? Vízmeder? A "lakhatott apáca" megjegyzés talán a terület hajdani tulajdonosára utalhat.

Sütő Krisztiánnal a terepen megpróbáltuk azonosítani a határjárásban szereplő helyeket. Ezen a helyen, illetve környékén ma présházak, szőlők és szántások vannak. A Sorhu szerinti „monostornak”, de szerintünk is a határjárásokat megvizsgálva, és összekötve a terepbejárásunkkal, az említett „Remeték Szent Kereszt egyházának, később „Romlott egyháznak” itt, ezen a helyen, a Szentkirályszabadja, Apácafara nevű helyen kell lennie.

Pontosítás érdekében a határjárásokban szereplő elnevezéseket megpróbáltuk feloldani. Néhány esetben ezek egyértelműek, néhány esetben a feloldás sikerült. Gyakorlatilag körbejártuk az ezzel kapcsolatos határjárásokat. Ezt az elpusztult egyházat, monostort az eddigiek alapján feltételes módban azonosíthatjuk a Pál püspök által említett „Idegsyt” egyházával. A Hidegkúti Szt. György kápolnától a Balatonalmádi – Szentkirályszabadja, Szárberényi erdőben található Szt. Kereszt Remeték egyházának feltételezett helye légvonalban, a mérések alapján 12,5-13 km. távolságra van.

Az MRT ide vonatkozó szakaszát mindenképp meg kell említeni, mely alapján Pesty Frigyes szerint a Kisberényi templom kőfal maradványai 1864-ben még megvoltak, de ezt felkutatni nem sikerült. Említik a Szent Kereszt remeték egyházát, Kisberény faluhelytől délnyugatra, de ez a kettő feltételezésem szerint nem ugyanaz. Nem tartom valószínűnek, hogy Kisberény falu feltételezett helyétől 1,5 - 2 km. távolságra lenne Kisberény temploma, közötte hegyekkel, völgyekkel. Kisberény falu feltételezett helyétől az általunk keresett monostor feltételezett helye inkább nyugati irányban van, és valószínűleg az akkori erdő mélyén. Ezek alapján viszont lennie kell még egy külön álló egyháznak, amely Kisberény falu temploma. Az oklevélben említett „cinterem” erre az egyházra is utalhatna.

Mindenképp további kutatást igényel az egyház helyének megtalálása, és ennek azonosítása a Pál püspök által, 1263-ban említett Idegsyt egyházával. Az itt levő területen jelenleg szőlőművelés folyik, kiskertek, pincék és hétvégi házak vannak.

FORRÁSAINK:

Collectio Diplomatica Hungarica okmánytár, Középkori okmánytárak: Anjoukori okmánytár
Dr. Guzsik Tamás: A pálos rend "születési anyakönyvi kivonata" (Az 1263-as kolostor-összeírás topográfiai és építészeti érdekességei)
Holler László: Egy XIII. századi remetekápolna – Idegsyt Beatae Elizabeth – lokalizálása
Papp Attila: A tálodi Szent Erzsébet kolostor – A 2018-as kutatás előzményei és eredményei
Nyíri Antal – A romlik, rongál és rokonaik eredetéről
Éri István - Torma István - Kelemen Márta - Németh Péter: Veszprém megye régészeti topográfiája
Szentkirályszabadja sorhu

Pál püspök 1263-1275 pecsétje (Wikipedia)

Sütő Krisztiánnal a magunk egyszerű módján más oldalról próbáltuk megközelíteni a lehetséges helyszínt. Az eredmények nem sorrendben jöttek, de sorrendbe szedve igen jó képet és eredményt adnak az eltűnt egyház helyéhez. A Szent Kereszt remeték egyházára történő felkutatási kísérletünkben értelmet nyer egy 1328.szept.29-én datált oklevél, mely Szárberény határjárását írja le. Ennek az oklevélnek később előkerült az 1328. szept. 22-én datált elrendelő levele is. A határjárás említ egy nem túl feltűnő, de annál jelentősebb helyszínt is. Ez pedig egy romlott egyház.

1328. szept. 22. Visegrádon Károly király tudtára adva a fehérvári káptalannak, hogy úgy döntött főpapjaival és báróival együtt, hogy az egész Zarbherin birtok határait megjáratja, királyi ember gyanánt Peteucz fia: Miklós mestert, valamint különleges káplánját, Pál váradi főesperest bízván meg az eljárással, amelyhez a nevezettek mellett kiküldendő tanú állítására utasítja a káptalant, és az eljárás egész menetéről írásos jelentéstételre szólítja fel.

A Szárberényi erdő határjárásáról 1328. szept 29-én datált oklevélből kapunk információt. E szerint a fehérvári káptalan jelenti I. Károly királynak, hogy eleget téve a szept. 22-i parancslevelében foglaltaknak, szept. 23-24-én kiküldte tanúságtételre Miklós mester királyi ember társaságában kanonokját, István mestert a veszprémvölgyi apácák Zarberen birtokára, ahol a szomszédok jelenlétében elvégezték a birtok határjárását, majd királyi mérték alkalmazásával a szántóföldekre, mezőkre, rétekre, kaszálókra és halászóhelyekre kiterjedően kimérték nagyságát is, ami összegészében 700 holdnyi területet adott ki. A birtok 37 telki helyet foglalt magába, továbbá 63 hold olyan berket, amelyet az apácák egykori szőlős helyeknek mondtak, de most már a legkevésbé sem látszanak annak. A Balatun vize 70 holdnyi hosszúságban esik belül Zarberen birtok egészének határain, a cserjék és az erdők méretét azonban hosszúságuk és szélességük miatt nem tudták méréssel és számítással megállapítani. Az okleveleinek érvénye alapján a veszprémi káptalant illető jogok és birtokok - nevezetesen is 3 ekealja föld, telkek, szőlők, erdők, conditionarius-ok és más haszonvételek - tekintetében a király parancsa szerint egyelőre mindent változatlanul hagytak e káptalan tulajdonában, iktatva számára a mondott javakat, míg az apácákat - a veszprémi káptalan említett jogainak sérelme nélkül - ugyancsak bevezették Zarberen birtok tulajdonába, ezt az állapotot addig fenntartva, amíg a király a birtok milyensége, nagysága és haszonvételei ismeretében meg nem hozza döntését. Zarberen birtok - a veszprémi káptalan és az apácák tulajdonát és jogait egyaránt felölelő egészének határjárása: a Balatuntól Scekchert völgy, Dél felé fiecheufa, Seguagas hely, amely a Keletre eső Zarberen-t elválasztja a Délre fekvő Hurs (Felsőörs) birtoktól, Észak felé Likasku helyhez, tovább Rumluthighaz határához, amely Északra Zabadi (Szentkirályszabadja) falut határolja a Keletre eső Zarberentől, abranfaia fa egy nagy út mellett, ahol három földhányásból az egyik a Délre eső Zarberen birtokot határolja, Ghelenkutfey forrás, Kiralsidi (Királyséd? – Almádi séd?) patak, amely Délre Zarberen birtokot, Északra pedig Pochuasara (Potvásár) és Mama (Máma) falvakat választja el, Balatun vize.

Okleveles kutatás során ráakadtam a Fehérvári Káptalan 1339. máj. 25-én keltezett oklevélére, melyben Pál comes országbíró oklevelének és Erzsébet királyné oklevelének megfelelően a fehérvári káptalan Antal préposttal, mint királyi emberrel kiküldte tanúságul István mestert, kanonokukat, akik Zarberen birtokot a szomszédok összehívásával és a három fél jelenlétében bejárták, elkülönítették a szomszédos nemesek birtokaitól, és a következő osztályt hajtották végre, a felek részeit szintén elkülönítve egymástól: először az apácáknak jutott 54 telek, amelyek Zarberen falu egyházának kerületében fekszenek; 54 szőlőhely a Balaton felől, e telkeknek megfelelő művelt illetve művelendő szántóföld; egy kaszáló, amely Zekzeuleu hely alatt van, és a Balatonban halászat. A veszprémi káptalannak jutott rész határai: a Balatonban egy Obssadireka hely; Siruzigh helyen levő fűzfa; Zilmezeukuzy helynél levő kis diófa, ahol az apácákkal határos, nagy út, egy szőlő végében levő körtefa, ahol az apácák szőlejétől és Bulchu szőlejétől különül el, egy Haló nevű helynél levő vadkörtefa, egy bizonyos szőlő közepe, egy másik szőlő közepén levő diófa, körtefa, Tekefeneri hely egy út mentén, amely Beren faluból jön és elkülöníti az apácáktól, Tekefeneri hegy, nagy út, amely Nosaheri helyhez megy, nagy Thul fa; Thul fa, ahol elkülönül Miske fia Pál részétől, Thul fa, Cher fa; Thul fa; Remetevelgy nevű föld, ahol egy Thul fa van, völgyben levő Iher fa, ugyanitt levő Berkenye fa; Remetefeucuta kút, vízmeder, Vrs-re (Felsőörsre) vezető nagy út; Balatonhoz tartó nagy út mentén levő 2 körtefa, Balaton. A káptalannak jutott még 2 telek, a határaik: cinterem mellett levő 2 kő, egy malomhely, e malomhely feletti hegy, egy kaszáló és szőlők. Miske fiáé: Pálé lett 3 telek, 2 telki hely, és a káptalannak jutott malom mellett, egy gyümölcsös és a benne levő malom, 2 út közötti 1 ekényi föld, amelyet az Azo-ról Faiz faluba haladó út egy vulgariter Seguagas nevű hely közepén át elválaszt egy másik 1 ekényi földtől, s itt dél felől elkülönül a káptalantól, a Likasku nevű kő határjeltől a Fizeskut nevű kút mellett levő körtefáig terjedő 2 ekényi föld, Sciksceleu föld körül kezdődő 2 ekényi szántóföld, egészen Vrs (Felsőörs) birtok határáig, 3 szőlőhellyel, Zugthul nevű helyen levő kaszáló; Fizfeun (Füzfőn?) levő 2 falkatumnyi kaszáló; Ketheuen nevű erdő. A káptalan és az apácák között levő teljes erdő haszonvételeit, kivéve a Konyhaerdőt, amely teljesen az apácáké, az apácák Kense, Mama és Sandur falubeli, valamint Zarbereni, továbbá a káptalan Zarbereni jobbágyai közösen használhatják, ám idegeneket nem vezethetnek oda, akik így csalárdul fát vihetnének el, mert ezesetben ökreiket elveszik, és vissza sem kapják, míg az okozott kárt meg nem térítik. Maguk az apácák mondott 3 falubeli jobbágyai sem vághatnak fát eladásra, csak saját használatra. A királyi ember és a káptalan előtt a veszprémi káptalant képviselő kanonokok: Miklós mester dékán és János mester sublector, valamint az apátnő - konventje nevében is továbbá a carnalis fr.-ét is képviselő Miske fia Pál megegyeztek, hogy jobbágyaik saját telepítésű vagy vásárolt szőleikből hegyvámként 5 köböl bort fizetnek évente.

Mindenképp ki kell emelni, hogy ebben az 1339-ben kelt oklevélben egyházat ugyan nem, de cintermet említ, mégpedig a káptalannak jutott két hely határaként írja le. Az itt említett cinterem lehet a mai vörösberényi templom cinterme, de lehet a szárberényi erdőben levő Szent Kereszt egyház cinterme is. Mindenképp érdemes kitérni rá, hogy az említett „Remetevölgyben levő forrásnál csak lejjebb, kb. 4-500 méterre alakult ki vízmeder, viszont fölötte, egy forrás után közvetlenül van egy jelentős vízmeder, az említett „Remetefeucuta kút” akár ez a forrás is lehet. Ez egyébként pont a Remetevölgy fölött van, és a területbejárásunk alapján a mai Remete forrás medrétől 1 km-re. Ebben az esetben tovább kell vizsgálni a leírt határjárást, amely sok azonosságot mutat a 10 évvel korábban, 1328-ban leírt határjárással. Megjegyzendő, hogy van két másik vízmeder. Az egyik a Balatonalmádiban található Vízmeder utca, de ez az Öreghegyen van, és iránya a Balaton felé tart. A fenti helyszíntől 2,2 km-re. Ezt kizárnám. A másik a Malomvölgy felett, a hegyet elválasztó vízmeder, amely a Szentkirályszabadja felől futó patak medre. A patak egy része még ma is megvan, de nem fut végig. Ez 1,2 km-re van, de a hegy másik oldalán. A határjárásban szereplő „Likas követ” nagy valószínűséggel a terepbejárásunk során tudtuk azonosítani, és pont ezen az oldalon van. Az pont a mai „Ember szikla” mellett található nagy méretű, égbe nyúló „likas” kő, vagyis egy lyukas szikla. Ez alatt fut egyébként az a patak, amely Szentkirályszabadja felől jön, és a Malomvölgyben már egy igen jelentős vízmeder.

Kilátás Apácafaráról

Kaszás Zsolt: Az elveszett Idegsyt Pálos monostor - Elmélet a monostor helyének megállapításához - MCBUBU 2021.

A Pálos Rend címere
(A Pálos rend építészeti emlékei)