A platót borító cserszömörce bokrok a piros minden árnyalatában még javában pompáztak pár hete az amúgyis hihetetlenül színpompás őszi erdőben. A szeptemberi és októberi karneváli kavalkád után azonban ilyenkorra leveleik lehullás előtt közvetlenül bebarnulnak végérvényesen. Az imitt-amott egyesen futó cserjesorok, a közöttük egymásra boruló lombkoronák ilyenkor természet adta Árpád-kori telepre hajaznak. Hiszen ha jobban szemügyre vesszük őket, és kissé elvonatkoztatunk, földbe mélyített sártapaszos paticsházakra, ólakra és kültéri kemencékre, vesszőből font karámokra hasonlítanak leginkább.
A hajdani Szent Király templomának egyelőre névtelenségbe burkolózó egykori falvának díszletei között oly sok szép emlékre bukkantunk eddig. Most búcsúajándékaira számítunk. Hiszen szinte minden zegét-zugát átkutattuk már. Fémkeresővel sokadjára ismét erre járván bukkanunk rá az utolsónak számító leletekre. Sejtésem szerint lehet, lesz még ráadás is majdan egy következő alkalommal. Tudjuk, mind a négyen, számunkra mindig szolgált eddig kisebb-nagyobb meglepetésekkel az évezredek óta látogatott szikla és környéke. Most is így történik!
Először ismételten kolompok és pengék látnak napvilágot. Kőrisfa gyökere által kettétörött míves mesterjegyes kés kézről-kézre is jár, majd vasra rekedtes hangot generáló detektoraink egyike vidáman csippan többször egymásután, négyzetméter sugarú körön belül. Kutatótársunk nagy örömmel veti magát ásója segítségével hathatósan ugyanakkor roppant óvatosan a földben rejtőző várhatóan színesfém lelet nyomába. Tudjuk jól, évezredeken keresztül a környék és a középkori falu lakosai és vendégei hagytak el használati tárgyakat, ezzel hajdani életmódjukra utalván, de elvesztés mellett elrejtés is állhat az okok mögött. Ez hamarosan be is bizonyosodik!
Az előkerült leletek láttán csak ámulunk és bámulunk! 1350-től 1700-as évek végéig, a török uralom utolsó dúlásáig datálható Zsigmond garasok, Ferdinánd dénárok csodaszép múzeumi kiállításra lesznek érdemesek bizonyosan. Kisebb és nagyobb, teljesen ép és ki tudja mi miatt sérült, illetve csorbult ezüstérmék a szakavatott restaurátori tisztítás előtt már együttesen is csodálatos látványt nyújtanak!
A magasan járó nap delelni készült, mikor véges türelme rózsát termett, nem is akármilyent. Gyönyörű szép fekete rózsát, mégpediglen szemrevaló menyecske képében. Ugyanis a közeli plató Szentkirály tiszteletére szentelt temploma mellől tiszteletesüktől áldást kérvén, apa és leánya, András illetve Mária indult rövid körútjára. Kolos kései leszármazottai az erre jogtalanul tévedő határjárókhoz csatlakozván, megnyugtató választ kerestek határvitáikra. Nézeteltéréseik ellenére tisztelettel, sőt mi több, szeretettel, hamuba sült pogácsával, sültekkel megrakott kosaruk osztatlan elismerést váltott ki a díszes, időközben tekintélyesre bővülő társaságból. Ugyanis kivételesen a két peres fél, Demeter veszprémi püspök és György tihanyi apát is kikocsikázott a találkozóhelyre!
„Fegyvereket és Pénzes Erszényüket oldják csak le övükről az uraságok iziben, s meglássák, senkinek nem esik bántódása! Gyerünk, gyerünk, gyorsan, gyorsan, mire várnak?”
Bizony az urakat és testőrségüket felkészületlenül érte a meglepetésszerű támadás. Sorban egymás után hullottak földre a hüvelyükben maradt kardok, már aki viselt ilyent oldalán egyáltalán… egy kivétel akadt azonban: A lány édesapja szemernyit sem engedelmeskedett! Pislogás nélkül, némán és vakmerően farkasszemet nézett a gonosztevőjükkel. Reája is rivallt egyből, többieket is figyelmeztetvén, vészjóslóan fenyegetve.
„Ebugatták! Hiába tátják a szájukat, igen, jól látják, kirepült a kalickából a hírhedett jómadár! Béklyóláncától megszabadulván, ismét errefelé garázdálkodik rabol és ha kell, gyilkolástól sem riad vissza immár. No, nézzük csak, mennyit ér számukra eme ártatlan menyecske élete? Hamar dobják össze a váltságdíjat ha nem is szíves örömest, de rögvest, s én itten sem vagyok, egykettőre ismét kereket oldok. Szemrevalóan kedves túszom velem tarthat egy darabig! Ha nem jön önszántából, meglássák, hajánál megragadván viszem magammal rejtekemig!”
Egykettőre nagyobbacska vagyont érő ezüst és arany érmehalom magasodott az odavetett szütyőkből szanaszét gurulván már a haramia lábainál. Letekintvén rájuk, el is vakította pár pillanat erejéig csillogása. Több se kellett az eddig oly ártalmatlannak tűnő, oly szemfüles deáknak! Feltűnést sem keltve húzódott meg eddig térdepelve Kozma mellett, és csak erre a pillanatra várt, nem teketóriázik! Felpattant, keze ügyében levő levő kalamáris tartalmával a zsiványt szemközt öntvén, lúdtollával a szivének oly kedves Máriára kardot emelő kézre bökvén! A gazfickó elveszítve humorával együtt látását, fegyverére támaszkodván, a nemcsak a dühtől el liluló homlokát nem győzvén törölgetni, káromkodva, jajgatva ereszkedett le a földre! Végzetes öleléséből szabadulván túsza, a deák szerető karjai között lelt biztonságra! S bizony egyúttal a szerelemre magára... A két fiatal tekintete végre összetalálkozhatott, s biza, végérvényesen össze is fonódott. Egymás szívét rabul ejtették, így végérvényesen ők estek fogságba, akkoriban ottan, a többiek számára ilyetén módon észrevétlenül.
Közben a díszes, félelmet most már nemcsak hírből ismerő kompánia a veszprémi püspök parancsára tett pontot a nem várt rablás végére!
„Szorosan gúzsba kötvén Kozma haramiát, egykettőre veszprémi vár börtönébe kerüljön, a jól megérdemelt és immáron elkerülhetetlen halálos ítélet sem éri már oly váratlanul!”
Majd megmentőjük felé fordult:
Balázs, kedves deákom! Méltán büszke vagyok Reád! Helyén van az eszed és én jól tudom, a szíved is már! Választottad édesapja vajon mit szól imént a halál torkából megmentett kedves lánya újdonsült kérőjéhez? Én mindenesetre gazdagon megjutalmazlak! Akárhány ezüst és arany hever szerteszét a földön, mind a tiéd lehet! Támogatja ötletem, minden itten levő nemesem, familiárisom, bizonyos lehetsz felőle! S úgy látom, erre rábólintott György apát úr is! No, Koloskai András úr, ki oly bátoran viselkedett imént! Hogy s mint vélekedel?
Én, püspök úr, teljes mértékben osztom véleményét s minden nézetét. Édes lányom tekintetén es látom, s tudom, ez lészen a legjobb választásom. Íródeákod nemes lelkületű ifjú! Máriám jobb párt sem találhatna se közel sem távol! Reátok tekintvén, ezennel kettőtök frigyére áldásomat adom!
Balázs sem volt rest, szerényen válaszolt s rögvest csak egynehány ezüstöcskét rakott erszényébe.
Tekintetes jó uraim! Máriával együtt éljük le életünk szeretetben, békességben és boldogságban. Eme pár érmedarab emlékeztetni fogja utódainkat, míg a világ világ, a mai sorsdöntő eseményekre! Majdan ők is hasonlatos nemes cselekedeteik emlékére, kívánom, hasonlóképpen tegyenek el szintén egy-két érmécskét!
Így történhetett, hogy a haramia elnyerte méltó büntetését, a diák pediglen szive választottjának életreszóló szerelmét! A platón továbbra is gazdálkodó leszármazottaik később méltán rászolgáltak a további ezüstökre! Utjaik során további kalandokba keveredvén. Egyikről, másikról magam is megemlékezem majdan, tudnivaló, mindenik a török uralom idejéből való lészen!
Az ide, az erdő mélyére is elhallatszó delet ütő harangszóra összenézünk. A nem mindennapi gyűjtemény legkorábban veretett darabjainak egykori gazdája még nem hallhatott délben hasonlót sem, hiszen még jóval 1456, a nándorfehérvári diadal előtt készültek és kerültek forgalomba nem csupán külhonban. Akkoriban, immáron ugye nem először, a nevezetes friesachi érmék után elfogadták már törvényes fizetőeszközként a Magyar Királyság területén is őket.
Tarisznyáinkból ebédünket majszolván, megpihenünk a hegy piknikre igencsak alkalmatos szelíd lankáján. Meghánynánk-vetnénk további kutatásunk mikéntjét. Fémkereső műszereink egyike azonban keresztül húzza számításunkat. Hiába támasztottunk fához, továbbra is szorgalmasan ténykedik, hiszen halk csippanása avatatlan fül számára alig hallható. Mi azonban eme hangra egy emberként kapjuk fel fejünket. Nem tűnik téves jelnek. Hamarosan szemlátomást főúri étkészlet darabjai látnak napvilágot, látszólag ide nem illő béklyólánc kiséretében a XV. századból.
Elgondolkodunk, korszakban fentiekhez illő párhuzamot keresünk a múltban. Középkori oklevelek fő tudora, Zsolt 1395-től, azaz ebből az időszakból származó, több éven keresztül húzódó birtokvitákról és Kozma nevezetű haramiáról teszen említést. Erdőt járó vezetőként, jómagam helyi anekdótákat jól ismervén, visszaemlékezek Lóczy Lajos újabb kori történetére. Társaival a Balatonról monumentális monográfiát összeállító világhírű kutató a sziklák alatti kis barlangi üregben bujkáló Müllei Józsefet egykori arácsi betyárként emlegette, igaz, leleteinknél jóval későbbi korszakból, 1892-ből…
Mondanivalóm közepette azonban szavam elakad, hiszen közelünkben batyus menyecske jelenik meg, kosarában minden féle földi jóval, mi szem-szájnak ingere. Pár száz méterre tőlünk éppen letelepedő, igencsak vidáman éppen túristajelzést festő társasághoz igyekszik. Elgondolkodván tekintek felibéjük. Vándorbotomat villámgyorsan magam elé kapván, eltöprengvén az imént látottakon, elmerengek pár pillanatra: Számomra ismét jelen- és múltbéli találkozások elevenednek meg, egymásba fonódóan szemem láttára.
Több, mint ötszáz évvel ezelőtt a fennsíkot immáron a honfoglalás óta jogosan birtokló Kolos ifjú nemzedékére veszélyek leselkedtek. 1231-ben koholt, hamis tihanyi oklevél után ismét követeléseket támasztottak egymással szemben szomszédai. Békeidőben a szomszéd földekről szólóan a veszprémi püspök és a tihanyi apát között évekig tartó vitáitól volt hangos az erdő. Határbejárásaik alkalmával, írásban mindent pontosan rögzítettek, mégsem bírtak dűlőre jutni bizonyos mezsgyéken 1395 decemberében. A következő év januárjában Demeter püspököt és Lőrinc fia Domonkost a király elé idézték ezügyben! Ennek betudhatóan jópár hónap elteltével ismét folytatták haragot kerülendően, megegyezést keresendő körútjukat a virágzó Kék falvacska körül.
Mindeközben a kedélyeket a hosszú üldözést követően végre-valahára vasra vert haramia szökése borzolta, sőt, még inkább fokozta. Kihasználván az őt kísérő katonák elővigyázatlanságát, óvatlan pillanatban vasbéklyóval csuklója körül kereket oldott. Nyomát bottal üthették üldözői, a vidéket jobban ismerte, mint a tenyerét ez a csirkefogó. Illetve ha jobban belegondolunk, nem egyszerű tyúktolvaj vagy lókötő volt ám, annyi bizonyos. A tihanyi apátság egykori jobbágya, Kozma hírhedt gonosztevőként rablások mellett gyilkosságokat is elkövetett. Nem volt senki teremtett lélek tőle biztonságban akkoriban a környéken. Ha ítélet mondatik fejére, már kevesebbért kezét vágták, fülét nyisszantották a nála jóval kisebb bűnöket elkövető zsiványoknak. Ő bizonyosan fővesztés terhe mellett állhatott volna egyszemélyes bíróság elé. Garai Miklós nádor azonnal kivégezteti, ha kezei közé kerül, tudta ezt jól. Vesztenivalója nem lévén, láncát levervén, további garázdálkodnivaló után nézett a Balaton-felvidéken, éppen a koloskai sziklák feletti út mentén. Újabb áldozatára várván, zsákmányra lesett!!!
Csakhamar csodák csodájára, megegyeztek. Ebéd közben a fennsík reájuk vonatkozó mezsgyéit magyar dűlőnevek szerint egykettőre jegyzőkönyvbe vezette latinosan, cirkalmas betűkkel íródeákjuk, Balázs. A helyszínen mindezt iziben térképre is felrajzolni készülődvén, egyik pillanatról a másikra megakadt, megremegett, szabálytalanná vált az eddig oly biztos vonalvezetése a pergamenen. Figyelmét könnyedén elvonta a fölöttébb érdeklődően, ugyanakkor elismerően fölébe hajoló szépséges leányzó közelsége. Érezvén illatát, hallván lelkének sóhaját, hallván szívének heves dobbanását, sajátja is elkezdett hevesebben verni, kalapálni.
Már-már tekintetük is össze fonódott. Azonban a sors közbeszólt. Ösztönösen veszélyt érezvén, látszólag céltalanul tébláboló alakra figyelt fel a bokrok mögött. Az ifjú összevonta szemöldökét, megállt kezében még a lúdtoll is láttán. A körözés alatt álló Kozmára ismert rá a gyanúsan ténfergő férfiben. Mielőtt a fegyveres familiárisokat és testőrséget figyelmeztethette volna, a haramia támadásba lendült. Kezében kivont karddal a csoport egyetlen lány tagját kiszemelvén, a pengéjét hirtelen torkához szorítva, sakkban tartott immár mindenkit!
MCBUBU.HU - Sütő Krisztián: Kalandok a sziklaplatón - 6. A középkori vadlegény 2022.
