A HELKA
Adatok a Balatonról
A Balaton Közép-és Nyugat-Európa legnagyobb tava, átlagos vízmélysége 3 méter. Legmélyebb részét a Tihanyi-félsziget csúcsánál a "Tihanyi-kút"-nál találjuk. Itt 11-12 méter mély a víz. A Tó hossza 77 km, területe 600 km2, vízmennyisége 1800 millió m3. Középvízállás mellett a partvonal hossza 195 km. Legszélesebb Balatonfűzfő és Siófok-Sóstó (E 18 fok, 2, 298') itt 16,69 km. A Tihany-Szántód szoros 1, 1 km-re szűkíti, két részre osztja felszínét. Vízutánpótlását a csapadék, a Zala folyó és az északi partvidék patakjai szolgáltatják, levezetését a Sió- csatorna oldja meg. Partvonalát 3 megye határolja: Veszprém, Zala és Somogy.
A Balaton Közép-és Nyugat-Európa legnagyobb tava, átlagos vízmélysége 3 méter. Legmélyebb részét a Tihanyi-félsziget csúcsánál a "Tihanyi-kút"-nál találjuk. Itt 11-12 méter mély a víz. A Tó hossza 77 km, területe 600 km2, vízmennyisége 1800 millió m3. Középvízállás mellett a partvonal hossza 195 km. Legszélesebb Balatonfűzfő és Siófok-Sóstó (E 18 fok, 2, 298') itt 16,69 km. A Tihany-Szántód szoros 1, 1 km-re szűkíti, két részre osztja felszínét. Vízutánpótlását a csapadék, a Zala folyó és az északi partvidék patakjai szolgáltatják, levezetését a Sió- csatorna oldja meg. Partvonalát 3 megye határolja: Veszprém, Zala és Somogy.
A Balaton vidék éghajlata
Magyarország nagyjából az egyenlítő és az északi sark közti távolság felén, három éghajlati terület ütközőjén fekszik. E három klímaterület: a hűvös nyarú, enyhe telű, egyenletesen nedves (óceáni); a szélsőséges, meleg nyarú, hideg telű, mérsékelten csapadékos belső szárazulati (kontinentális); és a forró, száraz nyarú, enyhe telű, mérsékelten csapadékos földközi-tengeri (mediterrán). Mindhárom klímaterület éghajlati sajátosságai jelentkeznek nálunk, közülük hol egyik, hol másik jut túlsúlyra. Május közepén a "fagyosszentek" táján hidegebb sarki légtömegek lehűtik kicsit a levegőt, aztán május végén megkezdődik a balatoni nyár. Június elején, Medárd nap táján a hűvös óceáni légtömegek gyakori esőzéseket okoznak. A napi középhőmérséklet 20 0C körül van már ilyenkor. A rövid Medárd-napi átmeneti hőcsökkenés után beköszönt az igazi balatoni kánikula. A nagy hőség augusztus 15 - 20 táján ér véget. Augusztus végén, szeptember elején a középhőmérséklet még mindig meghaladja a +18 0C-t. Szeptember közepe táján kezdődik és októberbe is átnyúlik az a derűs, száraz idő, amit "vénasszonyok nyara" néven ismerünk. A Balaton környékén, nyáron hatalmas zivatarok szokták felüdíteni a fülledt levegőt. A zivatarok általában nem a Balaton, hanem a környező szárazföld felett keletkeznek. Majdnem mindig nyugatról jönnek, s végigvonulnak az északi parton, de gyakran kettéválnak és az egyik rész az északi, a másik a déli parton húzódik végig. Télen a sekély vizű tó hamar lehűl, befagy. A tél egyébként zord, meghökkentő szépségű hegyvidéket varázsol a nyáron szelíd, bájos balatoni tájból. A téli Balatonnak is megvan a maga sajátos varázsa. Ilyen például a hatalmas jégpáncél, mely időnként 20-40 cm vastagságú A parti faluk gyermekei ma is szinte a jégen töltik a telet, hiszen a síkos jégtükör kitűnő sportpálya.
Magyarország nagyjából az egyenlítő és az északi sark közti távolság felén, három éghajlati terület ütközőjén fekszik. E három klímaterület: a hűvös nyarú, enyhe telű, egyenletesen nedves (óceáni); a szélsőséges, meleg nyarú, hideg telű, mérsékelten csapadékos belső szárazulati (kontinentális); és a forró, száraz nyarú, enyhe telű, mérsékelten csapadékos földközi-tengeri (mediterrán). Mindhárom klímaterület éghajlati sajátosságai jelentkeznek nálunk, közülük hol egyik, hol másik jut túlsúlyra. Május közepén a "fagyosszentek" táján hidegebb sarki légtömegek lehűtik kicsit a levegőt, aztán május végén megkezdődik a balatoni nyár. Június elején, Medárd nap táján a hűvös óceáni légtömegek gyakori esőzéseket okoznak. A napi középhőmérséklet 20 0C körül van már ilyenkor. A rövid Medárd-napi átmeneti hőcsökkenés után beköszönt az igazi balatoni kánikula. A nagy hőség augusztus 15 - 20 táján ér véget. Augusztus végén, szeptember elején a középhőmérséklet még mindig meghaladja a +18 0C-t. Szeptember közepe táján kezdődik és októberbe is átnyúlik az a derűs, száraz idő, amit "vénasszonyok nyara" néven ismerünk. A Balaton környékén, nyáron hatalmas zivatarok szokták felüdíteni a fülledt levegőt. A zivatarok általában nem a Balaton, hanem a környező szárazföld felett keletkeznek. Majdnem mindig nyugatról jönnek, s végigvonulnak az északi parton, de gyakran kettéválnak és az egyik rész az északi, a másik a déli parton húzódik végig. Télen a sekély vizű tó hamar lehűl, befagy. A tél egyébként zord, meghökkentő szépségű hegyvidéket varázsol a nyáron szelíd, bájos balatoni tájból. A téli Balatonnak is megvan a maga sajátos varázsa. Ilyen például a hatalmas jégpáncél, mely időnként 20-40 cm vastagságú A parti faluk gyermekei ma is szinte a jégen töltik a telet, hiszen a síkos jégtükör kitűnő sportpálya.
A BALATON A BALATONON
A TÓPART BALATONRENDESNÉL
A Balatoni táj állatvilága
A rómaiak "glandifera Pannonia", makkos Pannonia néven ismerték vidékünket. Pannonia tele volt hatalmas erdőkkel, amelyekben disznókat makkoltattak, vagy egyéb jószág legelőjének használták őket; de a vadászat is kiadós volt itt. Híresek voltak az itteni bölények, vadkanok. Hogy mikor tűnt el erdeinkből a bölény, nem tudjuk. A XIII.-XIV. században gyakori lehetett a Balaton táján, hely- és családnevekben is többször előfordul. A medve a népvándorlás idején is itt élt. Sok állat tűnt el, megmaradt viszont a vaddisznó. A XVI. században "bakonyi"-nak is nevezték, tehát bizonyos, hogy a Bakony és a Balaton erdeiben gyakori volt. Az 1800-as években gyakori volt a farkas, aminek emlékét számos hely és dűlőnév őrzi. Kipusztult a hód is.
Sok szarvas és őz él ma is a balatoni erdőkben Nyuszt, róka, nyest, vadmacska is van, de alig kerül puskavégre. A görény, menyét nemcsak a baromfi-ólak veszedelme, de nyúlnak, fogolynak és fácánnak is ellensége. A hermelin is veszedelmes fészekpusztító, de megteszi ezt a kedélyes mókus is. A mókus a villák kertjében is leeszi a gyümölcsöt, a dió és a mogyoró mellett a gyümölcsöt sem veti meg. A borz is, amely szürkület után keresi élelmét, mindenevő. Éjjeli állat az erdőn, mezőn, kertekben egyaránt otthonos sündisznó. Éjjel járnak élelem után a pele-félék, a mókusra emlékeztető kedves külsejű állatkák. A Balaton mentén mindenütt gyakori az ürge, napsütötte, füves domboldalak lakója. Rejtett életmódja következtében ritkán látjuk a hörcsögöt, ezt a veszedelmes terményrablót. Az üregi nyúl Somogy megyében gyakori a homoktalajon, ahol járatait könnyűszerrel megáshatja.
Több emlősnek a víz biztosítja a táplálékát. A Kisbalaton nevezetessége a patkányfejű pocok. A jégkor idejéről maradt itt. A vízi cickány is előfordul itt. A vízben kitűnően úszik, bukik, sőt a víz fenekén fut is. Minden halas vizünk mellett megtaláljuk a vidrát, ezt a rejtett életet élő, óvatos állatot. Télen jég alatt is halászik.
Néhány madarunk a természeti környezet változásai és az ember tevékenysége folytán nem fészkel már a balatoni tájban. A XVIII. században, a balatoni mocsarakban fészkelt még az énekes hattyú, a császármadár. Azóta eltűntek vidékünkről. Nem költ már a fekete gólya sem a balatoni mocsarakat szegélyező erdőkben. A gólya valaha öreg fákon fészkelt, ma a házak kéményére rakja hatalmas fészkét. A gólyafészkek társbérlői a házi verebek, rokonaikkal, a mezei verébbel. Kedves és szeretett madaraink a fecskék. A füstifecske és molnárfecske ereszek alatt, istállókban, pajtákban fészkel, sárból tapasztott fészkeiket jól ismerjük. Templomtornyok, padlások lakója a kuvik és a gyöngybagoly. Ugyanitt élnek a denevérek, és itt találnak költőhelyet a házigalambok is. Vízparti magas fákon a vetési varjak népes tábora fészkel. A nádassal határos bokrokon építi művészi fészkét a függőcinke.
A balatoni nádas népes madársereg tanyája. Itt költ a búbos vöcsök, a feketenyakú vöcsök, a szürke és vörös gém, a bakcsó, a bölömbika, a pocgém. A nádas az otthona a különböző vízi csibéknek , vízityúknak és szárcsának. Énekesek is fészkelnek a nádasokban, így a széphangú sitke, nádi tücsökmadár, nádi rigó, cserregő nádiposzáta, énekes nádiposzáta, nádi sármány. Nádasok szélén, parti tócsákban mindenütt fészkel a tőkés réce. Késő ősszel hatalmas ékekben, nagy gágogással érkeznek viszont hozzánk a vetési ludak.
A balatoni táj hüllőivel kapcsolatban nyomatékosan hangsúlyozi kell, hogy viperák nem élnek itt, a mi siklóink pedig ártalmatlanok. Leggyakoribb a kockás sikló, és a vízi sikló. Partközelben, domboldalakon él a fürge gyík, hazánk legelterjedtebb gyíkja. Az erdeinkben élő erdei sikló néha másfél méterre is megnő. A Balaton-part tavaszi, kora nyár estéinek jellegzetes békakoncertje a kecskebékák és kacagóbékák hímjeinek csalogató zenéje. A Balaton nedves tocsogóiban él a vöröshasú unka. Ugyancsak a tó közelében találjuk a zöld varangyos békát.
A Balaton vizének csigái általában a nádasok és hínármezők lakói, nagy szerepük van a víz öntisztulásában. Erdeinkben közönséges, de a kertekben, házak körül is otthonos az éti csiga. A Balatonba ömlő kisebb-nagyobb vízfolyások lakóját, a folyami rákot nádfáklya fényénél fogdosták. 1880-ig rengeteg rák élt tavunkban, azonban a rákpestis annyira kipusztította, hogy 1890 után alig lehetett egyet-egyet találni. A folyami rák - úgy látszik - kipusztult a Balatonból.
Forrásmű: Panoráma Kiadó-Balaton
A rómaiak "glandifera Pannonia", makkos Pannonia néven ismerték vidékünket. Pannonia tele volt hatalmas erdőkkel, amelyekben disznókat makkoltattak, vagy egyéb jószág legelőjének használták őket; de a vadászat is kiadós volt itt. Híresek voltak az itteni bölények, vadkanok. Hogy mikor tűnt el erdeinkből a bölény, nem tudjuk. A XIII.-XIV. században gyakori lehetett a Balaton táján, hely- és családnevekben is többször előfordul. A medve a népvándorlás idején is itt élt. Sok állat tűnt el, megmaradt viszont a vaddisznó. A XVI. században "bakonyi"-nak is nevezték, tehát bizonyos, hogy a Bakony és a Balaton erdeiben gyakori volt. Az 1800-as években gyakori volt a farkas, aminek emlékét számos hely és dűlőnév őrzi. Kipusztult a hód is.
Sok szarvas és őz él ma is a balatoni erdőkben Nyuszt, róka, nyest, vadmacska is van, de alig kerül puskavégre. A görény, menyét nemcsak a baromfi-ólak veszedelme, de nyúlnak, fogolynak és fácánnak is ellensége. A hermelin is veszedelmes fészekpusztító, de megteszi ezt a kedélyes mókus is. A mókus a villák kertjében is leeszi a gyümölcsöt, a dió és a mogyoró mellett a gyümölcsöt sem veti meg. A borz is, amely szürkület után keresi élelmét, mindenevő. Éjjeli állat az erdőn, mezőn, kertekben egyaránt otthonos sündisznó. Éjjel járnak élelem után a pele-félék, a mókusra emlékeztető kedves külsejű állatkák. A Balaton mentén mindenütt gyakori az ürge, napsütötte, füves domboldalak lakója. Rejtett életmódja következtében ritkán látjuk a hörcsögöt, ezt a veszedelmes terményrablót. Az üregi nyúl Somogy megyében gyakori a homoktalajon, ahol járatait könnyűszerrel megáshatja.
Több emlősnek a víz biztosítja a táplálékát. A Kisbalaton nevezetessége a patkányfejű pocok. A jégkor idejéről maradt itt. A vízi cickány is előfordul itt. A vízben kitűnően úszik, bukik, sőt a víz fenekén fut is. Minden halas vizünk mellett megtaláljuk a vidrát, ezt a rejtett életet élő, óvatos állatot. Télen jég alatt is halászik.
Néhány madarunk a természeti környezet változásai és az ember tevékenysége folytán nem fészkel már a balatoni tájban. A XVIII. században, a balatoni mocsarakban fészkelt még az énekes hattyú, a császármadár. Azóta eltűntek vidékünkről. Nem költ már a fekete gólya sem a balatoni mocsarakat szegélyező erdőkben. A gólya valaha öreg fákon fészkelt, ma a házak kéményére rakja hatalmas fészkét. A gólyafészkek társbérlői a házi verebek, rokonaikkal, a mezei verébbel. Kedves és szeretett madaraink a fecskék. A füstifecske és molnárfecske ereszek alatt, istállókban, pajtákban fészkel, sárból tapasztott fészkeiket jól ismerjük. Templomtornyok, padlások lakója a kuvik és a gyöngybagoly. Ugyanitt élnek a denevérek, és itt találnak költőhelyet a házigalambok is. Vízparti magas fákon a vetési varjak népes tábora fészkel. A nádassal határos bokrokon építi művészi fészkét a függőcinke.
A balatoni nádas népes madársereg tanyája. Itt költ a búbos vöcsök, a feketenyakú vöcsök, a szürke és vörös gém, a bakcsó, a bölömbika, a pocgém. A nádas az otthona a különböző vízi csibéknek , vízityúknak és szárcsának. Énekesek is fészkelnek a nádasokban, így a széphangú sitke, nádi tücsökmadár, nádi rigó, cserregő nádiposzáta, énekes nádiposzáta, nádi sármány. Nádasok szélén, parti tócsákban mindenütt fészkel a tőkés réce. Késő ősszel hatalmas ékekben, nagy gágogással érkeznek viszont hozzánk a vetési ludak.
A balatoni táj hüllőivel kapcsolatban nyomatékosan hangsúlyozi kell, hogy viperák nem élnek itt, a mi siklóink pedig ártalmatlanok. Leggyakoribb a kockás sikló, és a vízi sikló. Partközelben, domboldalakon él a fürge gyík, hazánk legelterjedtebb gyíkja. Az erdeinkben élő erdei sikló néha másfél méterre is megnő. A Balaton-part tavaszi, kora nyár estéinek jellegzetes békakoncertje a kecskebékák és kacagóbékák hímjeinek csalogató zenéje. A Balaton nedves tocsogóiban él a vöröshasú unka. Ugyancsak a tó közelében találjuk a zöld varangyos békát.
A Balaton vizének csigái általában a nádasok és hínármezők lakói, nagy szerepük van a víz öntisztulásában. Erdeinkben közönséges, de a kertekben, házak körül is otthonos az éti csiga. A Balatonba ömlő kisebb-nagyobb vízfolyások lakóját, a folyami rákot nádfáklya fényénél fogdosták. 1880-ig rengeteg rák élt tavunkban, azonban a rákpestis annyira kipusztította, hogy 1890 után alig lehetett egyet-egyet találni. A folyami rák - úgy látszik - kipusztult a Balatonból.
Forrásmű: Panoráma Kiadó-Balaton
A BALATON VÍZÁLLÁS ADATAI A MÉRÉSEK KEZDETÉTŐL NAPJAINKIG - PDF formátum
MC-BUBU 2006 - 2012. Felsőörs, HUNGARY - Frissítve: 2018.07.03.
A BALATON-KUTATÁS anyaga a gombsorban megtalálható, PDF formátumban.
